A Múzeumok Éjszakáján, 2018. június 23-án nyitotta meg kapuit a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum legújabb időszaki kiállítása, a magyar építésű csatahajó elsüllyedésének centenáriuma alkalmából.
A SZENT ISTVÁN a Tegetthoff-osztály utolsó, negyedik tagja volt, és mint ilyen a Dreadnought-típusú, azaz a legmodernebb csatahajók közé tartozott. Építése 1912-ben kezdődött a fiumei Ganz és Tsa. Danubius Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt. sólyáján. A gyártás során, amit csak lehetett, magyar vállalatokkal állítottak elő, építését is magyar mérnökök felügyelték - köztük Ferdinánd Lajos, I. osztályú hajóépítő mérnök, akinek néhány személyes tárgya is megtekinthető a kiállítás tárlóiban, többek között az 1914. január 17-ei vízrebocsátás során viselt nemzetiszínű, Szent István feliratos karszalagja.
Az S M S SZENT ISTVÁN 1915. november 17-én állt tényleges szolgálatba. 1918. június 10-én testvérhajója, a TEGETTHOFF és a két csatahajót kísérő rombolók és torpedónaszádok társaságában hajózott ki Polából, hogy sokadmagával fedezetet nyújtson az Otrantói-tengerzár elleni támadásban résztvevő egységeknek. Hajnalban azonban, sorozatos véletlenek következtében, a Luigi Rizzo korvettkapitány által irányított MAS-15 olasz torpedócsónaknak sikerült megtorpedóznia. A hajó több órás haláltusa után végül a reggeli órákban, 6 óra 12 perckor süllyedt el.
A tárlatban bemutatjuk annak a Masjon Károly sorhajókapitánynak néhány egyenruha darabját is, aki az I. csatahajóosztály törzsfőnökeként az utolsók között hagyta el a süllyedő hajó fedélzetét, és akit a TEGETTHOFF csónakja mentett ki a vízből. A hagyaték a szombathelyi Smidt Múzeum gyűjteményéhez tartozik, emellett a Magyar Nemzeti Múzeum és a komáromi Klapka György Múzeum is értékes tárgyakkal járult hozzá a kiállítás megvalósításához. A kiállításban látható maketteket a TIT Hajózástörténeti és Hajómodellező Klub, Dr. Hűvös Ferenc és Gigler László bocsátotta rendelkezésünkre.
A különleges tárlat a SZENT ISTVÁN tragédiáját középpontba helyezve kíván emléket állítani az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének, valamint a fegyvernem állományában szolgáló sok ezernyi magyar matróznak, altisztnek és tisztnek, akik hősies helytállással vették ki részüket Ausztria-Magyarország, illetve a Magyar Királyság dalmát partvidékének védelméből, a part mentén élő lakosság ellátásából, és akik jelenlétükkel is jelentős olasz, valamint szövetséges tengeri erőket kötöttek le a Földközi-tenger medencéjében.