2020 decemberéig tekinthető meg a Hadtörténeti Múzeum „Csata a Harsány-hegynél…” című időszaki tárlata. Az új kamara kiállítás középpontjában az 1687. évi Harsány-hegyi csata eseményeinek, a magyarországi visszafoglaló háború (1683–1699) főbb történéseinek és a csatatér 2019. évi régészeti kutatásának a bemutatása áll. A tárlatban a Hadtörténeti Múzeum Hidegfegyver gyűjteményéből, Korai Lőfegyver gyűjteményéből és Képzőművészeti gyűjteményéből származó műtárgyak, valamint a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti gyűjteményéből kölcsönzött, a csatatér fémkereső műszeres terepbejárásai során talált leletek (így fegyverleletek, ruházati emlékek, lószerszám-maradványok, pénzérmék és személyes tárgyak) kerültek bemutatásra.
A Harsány-hegyi csata a magyarországi visszafoglaló háború (vagy háborúk) egyik legjobban dokumentált összecsapása, a csatáról számos hadinapló, hadi- és diplomáciai jelentés, sajtóhír, csatakép, magánlevél, illetve később megjelent memoár részlete számolt be. A „Harsány-hegyi” vagy „siklósi” jelzőkkel is illetett összecsapást már a 17. században a második mohácsi csatának is nevezték, jóllehet az 1526. évi csatavesztés a középkori magyar államiság végének szimbóluma lett, az 1687. évi, fényes keresztény győzelem ugyanakkor jóval kisebb helyet kapott a nemzeti emlékezetben. Emlékhelyeit ma Baranya megyében: Mohácson, Nagyharsányon és Villányon találhatjuk meg.
A Harsány-hegyi csatatér komplex (írásos, képi és régészeti forrásokra egyaránt támaszkodó) vizsgálata jelentős hadtörténeti régészeti vállalkozás. A történeti Magyarország, illetve a mai Magyarország területén napjainkig csak kevés ütközet vagy csata helyszínének – a szisztematikus fémkereső műszeres terepbejárásokra is épülő – régészeti feltárása kezdődhetett meg. A sorból a muhi (1241), a mohácsi (1526), a Harsány-hegyi (1687), a romhányi (1710) és a kismegyeri (1809) csaták, valamint a segesvári (1849) ütközet emelhető ki. A Janus Pannonius Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum által vezetett 2019. évi fémkereső műszeres terepbejárások közel 7 km2-es területre terjedtek ki Villány, Beremend, Illocska, Lapáncsa és Magyarbóly térségében. A „múzeumbarát fémkeresősök” bevonásával folytatott kutatómunka során 540 fémlelet került napvilágra, hipotetikusan – a jellemző tárgytípusokhoz való tartozás, a datálás és a leletmintázat összefüggései alapján – 329 tárgy, köztük 225 fegyverlelet, 40 ruházati emlék, 47 lószerszámlelet, 7 pénzérme és 10 személyes tárgy(?) volt az 1687. évi összecsapáshoz köthető.