200 éve született felsőszopori Tóth Ágoston
1812-ben, 200 évvel ezelőtt született felsőszopori Tóth Ágoston honvéd ezredes, akit a XIX. századi magyar katonai térképészet egyik legjelentősebb személyeként tartanak számon.
Talán csak az életpályáját és a hazai kartográfia érdekében végzett munkásságát behatóan ismerő szűk szakmai réteg előtt ismeretes, hogy nemcsak korának nagyszerű tudósa volt, de kitűnő katona is, akit a magyar hadtörténelem az 1848-1849-es szabadságharc egyik kiváló törzstisztjeként tart számon. Számos érdeme mellett személyében a magyar honvédsereg ezredesét, Kolozsvár és Beszterce parancsnokát, több ütközet hősét, a Magyar Katonai Érdemjel 3. osztályának kitüntetettjét tisztelik.
A vesztett szabadságharc után katonai hivatását nem folytathatta, közel 20 viszontagságos év után kapott ismét lehetőséget hadi pályájának folytatására. 1868-ban az elsők között volt, aki a Magyar királyi Honvédségnél szolgálatra jelentkezett és ezredesi rangfokozatban tevékeny szerepet vállalt a katonai tisztképzés megszervezésében.
Talán még kevesebben tudják róla, hogy a térképek rajzolásában megmutatkozó kézügyességét festmények, rajzok és szobrok megalkotására is használta. Számos fennmaradt festménye, rajza bizonyítja művészi tehetségét. A művészettörténet mellett a hadtörténelem érdeklődésére is számot tartanak azok a kisméretű festményei, amelyeket az 1850-es évek elején az olmützi várfogságban, a szabadságharcban való részvételükért elítélt honvédtisztekről készített. Sokukról ez az egyetlen fennmaradt ábrázolás.
A térképészet mellett a császári királyi hadsereg ifjú tisztjeként az 1840-es években kötelezte el magát, amikor részt vett a második katonai felmérés munkálataiban.
A magyar szabadságharc idején is törekedett az akkor már elavultnak számító térképek adatainak helyesbítésére.
1867 után vált ismételten lehetővé a számára, hogy visszatérjen eredeti szakmájához, a térképészethez. A Közmunka- és Közlekedési Minisztérium osztályvezetőjeként hivatali ideje alatt azon munkálkodott, hogy a magyar kartográfia fejlődése és külföldi elismertsége érdekében egy önálló magyar intézetet állítsanak fel. Ez az álma ugyan nem valósult meg, de jelentős irodalmi tevékenységével megújította a hazai tudományos életet, és felhívta a külföld figyelmét a hazai törekvésekre.
Nevéhez fűződik a Magyar Földrajzi Társaság megalapítása.
Tagja volt a Magyar Mérnök Egyesületnek, a Természettudományi Társulatnak és az anversi Földrajzi Társaságnak.
Tudományos munkásságának legnagyobb elismerését jelentette, amikor 1871-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választották.
Egy évvel később az Akadémia hadtudományi szakára rendes tagul ajánlották.