menu in

Műtárgyak a középpontban

Döbbenetes egybeesés, hogy 1820-ban abban a városban, – Temesvárott – született meg az 1848-49-es szabadságharc egyik legkiválóbb tábornoka, Klapka György, amely mellett a Bem vezette honvéd fősereg 1849. augusztus 9-én megvívta a szabadságharc utolsó csatáját s döntő vereséget szenvedett. A császári és cári szövetségesek haderejével szemben ezután Görgei feldunai hadserege maradt az egyedüli harcképes tényező. Az augusztus 11-i magyar haditanács a cári haderő előtti fegyverletétel mellett döntött. Joggal írta tehát később Klapka tábornok: „Világos csak zárjelenete volt a szomorú drámának. Szabadságunk valóságos sírja Temesvár.”

A kisebb seregtestek a hírek hallatán sorra megadták magukat. Ezután már csak Komárom – a Habsburg-birodalom egyik legmodernebb erődrendszere – maradt magyar kézen. Parancsnoka, Klapka György tábornok hamar világossá tette, hogy nem hajlandó feltétel nélkül letenni a fegyvert és kivonulni: az egész honvédségre, valamint a magyar nemzet részére érvényes engedményeket próbált kicsikarni a császáriakból – sikertelenül. Csupán annyit sikerült elérnie, hogy az 1849. szeptember 27-én megkötött megállapodás értelmében a várőrség tagjai szabad elvonulásban és amnesztiában részesüljenek. A helyőrség tagjai minden későbbi üldözéstől mentesítő formanyomtatványt (németül Geleitschein-t, „kísérőlevelet”, azaz véd- vagy menlevelet) kaptak, amelybe csupán a nevüket és illetőségi helyüket kellett tintával bejegyezni. A kor szokásával ellentétben személyleírás, életkor nem szerepelt a kért adatok között, valószínűleg azért, hogy az erőd védőserege mihamarabb távozzon. A Komárom falai közé menekült, politikai szerepvállalásuk miatt veszélybe került személyek honvédtiszti rangot kaptak, így a számukra büntetlen hazatérést biztosító oltalomlevél birtokában térhettek vissza otthonukba, vagy folyamodhattak útlevélért.

A mai napig széles körben ismert legenda szerint Jókai Mór is úgy menekült meg a szabadságharc bukása után a megtorlástól, hogy a felesége komáromi menlevelet szerzett neki, ez azonban csak a „nagy mesemondó” regényes képzeletében történt így – Jókainak valójában soha nem volt menlevele.

Dacára annak, hogy hajdan bizonyára nagy számban fordult elő ez a dokumentum, mára aránylag kevés maradt fenn belőle. A Hadtörténeti Múzeum példányait a két világháború közti időszakban szerezte meg, de sajnos ezek egy része is elkallódott a második világháború során.

2020.09.14.