Olysói és héthársi Gabányi János (Szatmár, 1871 – Budapest, 1934) 1893-ban egyévi önkéntesként vonult be a szatmári 12. honvéd gyalogezredbe. 1896-ban nevezték ki hadnaggyá. 1902-ben elvégezte a bécsi Hadiiskolát is. A világháborúban vezérkari tisztként szolgált, de nyolc hónapig frontszolgálatot is teljesített (1914-ben a 102. népfelkelő gyalogdandárnál vezérkari tiszt a keleti fronton, 1917 tavaszától az olasz hadszíntéren a 12. honvéd gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka volt). 1915-től őrnagy, 1917-től alezredes.
Minősítése szerint „szilárd jellem, igen jó szellemi képességgel, katonailag igen képzett, […]”. Kiváló sportember volt, de festett és rajzolt is. Több hadi kitüntetést kapott. 1920-től ezredes, 1924-ben címzetes tábornokká léptetették elő. Hadtörténelmi érdeklődése, nyelvismerete és írói vénája miatt a HM 1/a osztályra került. A hadtörténelmi alcsoport élén 1918. november elején ő szervezte meg az alcsoportok egyesítését. Az így megalakult Hadtörténelmi Levéltár és Múzeum első vezetője lett 1920. szeptember 30-ig, majd 1924-től a Levéltár főigazgató-helyettese. 1925 végén nyugállományba vonult. Számos hadtörténeti mű szerzője és a Magyar Katonai Közlöny felelős szerkesztőjeként is emelte a lap tudományos színvonalát.
