Szakmai beszámoló az NKA 204108/01561 pályázati azonosító számú nemzetközi konferenciáról
2019. szeptember 19-én a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezésében a „19. századi erődök múltja és jelene Európában” címmel nemzetközi erődkonferenciát tartottak a komáromi Monostori erőd Lehár termében. A címben olvasható „múlt” kifejezés a klasszikus történeti módszereket használó kutatásokra, erődítéstani leírásokra, az erődök eredeti hadászati és harcászati szerepének bemutatására utalt; míg a „jelene” kitétel alatt az erődök fenntarthatóságát, újraértelmezésüket és az örökségbarát turizmusban betölthető szerepük elemzését kell értenünk. Az előadók sorát ezért a szervezők úgy alakították ki, hogy a történészek mellett örökségvédelmi szakemberek és kulturális turizmusért felelős szakértők is bemutathassák munkásságukat.
A konferenciára összesen hat országból (Lengyelország, Szlovénia, Ausztria, Szlovákia, Fehéroroszország és Magyarország) fogadták el a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum meghívását. A bemutatott erődök földrajzi elhelyezkedése egy kivételtől eltekintve lefedte a volt Osztrák–Magyar Monarchia területét (egyedül a breszti erőd tartozott a korszakban a cári Oroszország fennhatósága alá) és történetükben új fejezetet nyitottak a 19. század második felében végbement – főleg a második ipari forradalom inspirálta – erődítéstani újításai. Az előadások egy kivétellel angol nyelven hangzottak el, a helyszínen szinkrontolmácsok segítették az érdeklődőket a hallottak megértésében.
A konferencia első előadója Andrej Ozimy, az észak-komáromi (ma: Komárno, Szlovákia) központi erőd történetét mutatta be, „Végvárból Citadella: Az Észak-Komáromi Központi Erőd átalakulása a 19. század folyamán” című előadásában.
A második előadó Bálint Ferenc történész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főmuzeológusa volt, aki az intézmény egy 2015-ös komáromi kutatását és annak eredményeit mutatta be a jelenlévőknek. Az előadás tárgyát az 1907 és 1909 között épült, a komáromi vasúti híd déli hídfőjénél található oldalazó kiserőd képezte.
A következő előadó, Alexei Molochnikov a ma Fehéroroszországban található breszt-litovszki erőd történetének 1830-tól az első világháború végéig tartó szakaszát vette górcső alá. Lendületes előadását követve az érdeklődők előtt feltárult a breszt-litovszki erődgyűrű kiépítése az orosz mérnökök vezetésével, a felkészülés munkálatai az 1915-ös ostromra, majd az előadó korabeli fotókkal és visszaemlékezésekkel érzékeltette az első világháború pusztítását az erődben.
Dr. Damjana Fortunat Cernilogar, a Tolmini Múzeum igazgatója a Soča (Isonzó) völgyében és a Júliai-Alpok hegyei között fekvő boveci medence erődrendszerének kiépülését mutatta be, továbbra is az erődítéstörténeti, hadászati szempontokra fókuszálva. A rendszer legrégebbi tagja a Kluže erőd, amely a Rombon és az Izgora hegyek közötti szűk átjárót zárta le. A kiemelkedő stratégiai pozíció már a velenceiek figyelmét is felkeltette, és bár az erődítményt a napóleoni háborúk idején földig rombolták a franciák, az osztrákok 1881-ben újjáépítették.
Dr. Volker K. Pachauer, az Osztrák Erődkutatásért Társaság kutatója a ma Montenegróhoz tartozó Kotori (Cattaro-i)-öböl meglepően nagyszámú osztrák–magyar erődjét mutatta be előadásában. A Kotori-öblöt, mint kiváló természetes tengeri kikötőt már az 1860-as évek végén egy erődgyűrű védte, és az 1868-as birodalmi erődítési bizottság döntése további bővítéseket írt elő. Osztrák kollégájától ezen a ponton Dr. Lilli Zabrana vette át a szót, aki az Osztrák Régészeti Intézet történészeként részt vesz abban a montenegrói–osztrák közös projektben, ami a Montenegróban található osztrák–magyar erődöket kutatja. A projekt másik „alanya”, a Goražda erőd 1884–1886 között épült, és a Monarchia összeomlását követően sem maradt üresen: előbb a második világháború idején, majd raktárként egészen az 1980-as évekig használták. Ennek megfelelően a Goražda – a Kosmačhoz képest – nagyon jó állapotban van. Dr. Zabrana előadása már eltért a klasszikus erődítéstörténeti kutatás módszertanától, hiszen a projekt kifutási céljai között a tudományos publikációkon túl az erődök újrahasznosítási elemzése is szerepet kapott.
Dr. Krysztof Wielgus építészmérnök, a krakkói műszaki egyetem tájépítészeti tanszékének professzora és a Lengyel Nemzeti Bizottság katonai építészettel foglalkozó testületének tagja, a hegyek és tengeröblök világából az Osztrák–Magyar Monarchia lengyel területeire kalauzolta el a közönséget. Előadásában Krakkó és Przemyśl erődjeinek kulturális értékeire, és az azok megóvásáért, hasznosításáért és népszerűsítéséért tett erőfeszítésekre koncentrált. Az előadás tárgyát képező két erőd a mai Lengyelország legnagyobb erődjei.
A következő előadó Ernesta Drole, a Szlovén Kulturális Örökségvédelmi Intézet nova goricai regionális irodájának vezetője volt. Prezentációja során a már korábban bemutatott Kluže erőddel kapcsolatos aktuális, a kulturális örökségvédelem hatáskörébe tartozó problémákat mutatta be.
A konferencia utolsó előadójaként Farkas Erika, a Monostori Erőd Non-profit Kft. projektvezetője a kulturális turizmus mozgatórugóit mutatta be az „Erődök újrahasznosítási modelljei” című prezentációjában.
A konferenciát a Monostori erődben egy közös kazamatatúra, illetve a Liget-projekt keretében épp a konferencia idejére felújított, de nagyközönség számára csak jövőre látogatható Csillag erőd megtekintése zárta le a Monostori Erőd Non-profit Kft. szervezésében.
2020-ban készült el a konferenciát kísérő magyar és angol nyelvű kötet, amely az előadások többségének szerkesztett, fényképekkel és rajzokkal illusztrált változatát tartalmazza.
