Méret: zászlólap:145x116 cm, a rúd hossza csúccsal:263 cm.
Kor: 1872
2. Állapotfelmérés restaurálás előtt
Rúdon lévő, három sor vésett szeggel rögzített, kétlapos, kétoldalas zászló. Egyik oldalán a magyar nagycímer és a korona, másik oldalán az uralkodó névjele és a magyar korona látható. Három oldalról nemzetiszín lángnyelvek keretezik. Alapanyaga krémszín selyemripsz. A monogramos oldalon lévő hímzéseket és a szövött koronát valamint a címeres oldalon a címerképet átültették egy régebbi, lanszírozott szövésű zászlóból, amit lapos hímzéssel rögzítettek az újabb alapra. Az akkor kopottnak vélt részeket áthímezték és új fémfonalakkal kontúrozták. A lanszírozott lángnyelvek vélhetően egykorúak az átültetéssel.
A zászló alapszövete erősen szennyezett, helyenként foltos, oxidált. Az új alapszövet közepes megtartású selyem ripsz, helyenként hasadozott. A zászlórúd felőli rész és a középrész deformált. A hímzett részek több helyen felbomlottak. A lanszírozott címerben a láncfonal sok helyen kikopott, hiányos, a mintázó vetülék szabadon lebeg. A lángnyelvekben a rúdhoz közeli részeken és a sarkokon a láncfonal kikopott, a vetülék szabadon lebeg. A rúd szennyezett, a szegek és a csúcs oxidált sárgaréz.
Az anyagvizsgálatok során kiderült, hogy az alapszövet nyers színű, selyem láncfonalon pamut vetülékkel készült ripsz kötéssel. A lángnyelvek végben szőtt textilből szabottak, a szövés kétfalas; váltakozva felvetett piros-fehér-zöld selyem láncfonalba nyers színű pamut vetülékkel mintázták a lángnyelveket.
A 11 féle hímzőfonal selyemből van, amelyből 7 a későbbi átültetéskor került a zászlóra. A 10 féle fémfonalból 7 az eredeti zászlókból származik, 3 pedig az átültetés során használt, későbbi.
A foltokat valószínűleg beázás okozta, aktív penészes fertőzés nem tapasztalható, de az elázott foltok barnásra színeződtek és meggyengültek.
A hímzésnél használtak láncöltést, száröltést, különféle térkitöltő öltéseket, az átültetés eltakarása laposöltéssel és kontúrozással történt.
3. Restaurálás
3.1. Előkészítés
Kezdőfotók készítése, dokumentálás (a szögek sorrendje, a méretek rögzítése, minták felmérése), levétel a rúdról, portalanítás, szétfejtés lapokra és a lángnyelves szalagok külön választása.
3.2. Tisztítás
A zászlólapok portalanítása ecsettel és laticeldarabkákkal történt, amit a lapok és fémfonalas részek tisztítása követett nem ionos mosószer (zsíralkohol-szultát 0,2%-os oldatának habja) és etanol keverékével (10% absz. etanol), amit desztillált vizes öblítés követett. A lefejtett lángnyelves szalagok színezéke hosszabb idejű nedves kezelésre levérzik, de a gyors - papírvattával leszívatott – Hostapon habos tisztítást jól bírták. Desztillált vizes öblítés után a különálló részek méretre szárítása következett.
A rudat alkohol és zsíralkohol-szulfát keverékével lehetett tisztítani, a szegeket és a csúcsot mechanikusan lehetett megszabadítani az oxidációtól, ami a véseteket kiemeli..
3.3. Konzerválás, restaurálás
A lapok alátámasztása teával színezett selyem organzával történt, ami 5 cm-es sorközökkel függőleges irányban lett az alalptextillel összeerősítve. A hasadozott helyeken pedig átfogó öltés rögzíti a ripszet az alátámasztáshoz.
A felbomlott hímzéseket és kontúrokat, valamint a lanszírozás lebegő szálait megfelelő színre festett selyemszállal kellett leölteni.
A lángnyelvek kétfalas szövésének eltérő színű szálai a hasadásoknál összekeveredtek, ezeket gyakorlatilag szálanként kellett a mintának megfelelően szétválogatva a az organza alátámasztáshoz rögzíteni átfogó öltéssel.
A konzerválás a lapok összeállításával és a lángnyelvek felvarrásával végződik. Mivel megállapítható volt, hogy a hasadások az alapszöveten a kisebb méretű lángnyelvekre történő ún. rátartott varrások ráncainál alakultak ki, így az összeállításnál az - egyébként is helyenként begyűrt vagy behajtogatott – alapszövetet keskenyen visszahajtva történt az összeállítás, aminek hatására a deformációk jelentős része kiköszöbölhető lett, ezáltal megkímélve a tárgyat a további súrlódás okozta rongálódástól. A lángnyelvek felvarrása az eredeti öltéslyukak mentén történt.
Az eredeti terv szeint restaurálás után a kész zászló visszakerült volna a rúdjára, de mivel a fektett tárolás lehetősége hiányzik és a kiállításban sem áll rendelkezése megfelelő méretű tárló, ezért egyelőre a zászlólap önállóan került kiállításba. A rudat és a szegeket – az eredeti sorrend megtartásával – a múzeum egyelőre külön helyen tárolja.
Budapest, 2010. június 22.
Takácsné Hajdú Mária
textil-restaurátor