(1662. nov. 24., Bécs – 1691. aug. 19. Szalánkemén)
A költő és hadvezér Zrínyi Miklós és második felesége, Löbl Mária Zsófia fia, Zrínyi Ádám 1662. november 24-én született Bécsben. Szülei ekkor már tizedik éve voltak házasok, a várt örökös pedig több lány után érkezett meg (Izsák nevű bátyja még csecsemőkorában meghalt). 1663 márciusát követően vitték haza Csáktornyára, a Zrínyiek családi fészkébe.
Nem sokkal ezután tört ki az újabb török háború, amelyben a horvát bán Zrínyi Miklós is oroszlánszerepet vállalt, ezért 1664 nyarán a birtokait fenyegető oszmán hadak elől a császárvárosba menekítette feleségét és gyermekeit. Az év novemberében Ádám elveszítette édesapját és a Magyar Királyság egyik legjelentősebb birtokkomplexumának örökösévé vált. 1666-ban királyi főlovászmesteri címet kapott I. Lipóttól, ami családja megbecsültségének jele volt. Bár ez karrier szempontjából ígéretes kezdet volt, ekkorra már javában dúlt a családi birtokok körüli vita nagybátyja, Zrínyi Péter és édesanyja között. A viszálykodásnak egy 1670-es megállapodás vetett végett, ennek értelmében a horvát báni méltóságot azóta elnyert Péter oltalom alá vette sógornőjét és annak gyermekeit bátyja hajdani birtokaival együtt. A Wesselényi-összeesküvésben játszott szerepéért 1671-ben Zrínyi Péter az életével fizetett, a császári kormányzat elkobozta birtokait, ahova császári katonaságot szállásoltak be.
Édesanyjával 1673-ban Bécsben telepedtek le, ahol Ádám kitűnő jezuita iskoláztatásban részesült. 1679 tavaszán fejezte be a bécsi egyetemi tanulmányait, ezt követően rögtön lépéseket tett atyai örökségének átvétele felé. Visszatért Csáktornyára, ahonnan a császári katonaság visszaéléseit tapasztalva folyamatos panaszaival fordult az udvarhoz. Követte ősei példáját, többször is harcolt a török ellen, amivel nem nyerte el új gyámja, Batthyány Kristóf dunántúli kerületi főkapitány tetszését. A konfliktust úgy oldották fel, hogy a fiatal grófot uralkodói jóváhagyással külföldi tanulmányútra küldték Németalföldre.
Tizennyolcadik életéve betöltése után Lipót nagykorúvá nyilvánította, ezt követően újult erővel vetette bele magát birtokai igazgatásába és a törökellenes küzdelmekbe. 1683-ban részt vett Bécs felszabadításában Lotharingiai Károly seregében, majd a következő évben teljesülhetett régi vágya, légrádi főkapitányi kinevezést kapott. Gyorsan emelkedett a ranglétrán, hamarosan Zala és Somogy vármegyék főispánja, valamint udvari kamarás és tanácsos lett. Még ebben az évben feleségül vette Katherina Maria Lamberg grófnőt.
Az 1684-es esztendő roppant mozgalmas volt számára, ekkor Jakob Leslie tábornagy drávai seregéhez csatlakozva fő feladata az volt, hogy biztosítsa a Budát ostromló Lotharingiai Károly hátát, valamint elvágja az oszmán felmentő seregek útját, ekkor foglalták el a keresztény erők a Dráva-Száva közi Verőcét is. 1686-ban felszabadult Buda, a Szent Liga csapatai sikeresen törtek előre, a harcokban pedig a fiatal gróf is részt vett. 1688-ban ott volt Brod elfoglalásánál, részt vett a Belgrád felmentésére küldött oszmán sereg ellen vívott ütközetben Derventnél, ahol másnap bevonulhattak a szövetségesek az al-dunai erősségbe. A következő éveket is végigharcolta, míg végül 1691. augusztus 19-én Szalánkeménnél, „a század legvéresebb csatájában” esett el.