Muraközben található Csáktornya [ma: Čakovec, Horvátország] és környéke kiemelten fontos a Zrínyiek, különösen a költő és hadvezér emlékezete szempontjából. A terület a család egyik fő rezidenciája volt a szigetvári hős, Zrínyi IV. Miklós 1546-os birtokadományától kezdve, egészen Zrínyi Ádám (a költő és hadvezér fia) 1691-es szalánkeméni csatában való elestéig, sőt magának Zrínyi VII. Miklósnak születése és halála is ide köthető.
Ádám halála után a birtok előbb a Királyi Kamarára szállt, majd 1719-ben III. Károly gróf Althann Mihály Jánosnak adományozta. Felesége, a szintén komoly politikai befolyással bíró Pignatelli Anna megbízásából 1724-ben egy 3,5 m magas obeliszket állítottak Zrínyi Miklós halálának helyszínén, a Dráva partján fekvő Kuršanec melletti erdőben, egy tölgyfa alatt. A történet szerint az uralkodót gyengéd szálak fűzték a grófnéhez, így nem tudott nemet mondani kérésének, hogy Zrínyinek emlékoszlopot emeltessen. Az emlékműre latin nyelven a „Zrínyi Miklós gróf epitáfiuma”-felirat került, a költő-hadvezér halálának dátumával.
Ez alá, szintén latinul, verses formában a következőket vésték: „Itt halt meg a győzhetetlen Zrínyi, megölte a vadkan, vaddisznó prédája lett, bár inkább ellenség keze által kellett volna elesnie. A győztest, aki annyi ezer vad ellenséget elpusztított kardjával, vadállat győzte le. Itt fejezte be művét és élete gyötrelmeit, a szerencsétlen hazára szenvedések zúdultak. Az égből nézi szenvedésünket, romlásunk siratja meggyilkolását. Jó szerencse, semmi más őrizte meg a hadakozásban, elragadta a fátum, a rossz sors, semmi más. Mennyire közeli a végzet az emberi dolgokban, mindenki láthatja ebben a tükörben.” (fordítás: Laczházi Gyula – Kiss Farkas Gábor: A kursaneci Zrínyi-emlékoszlop. Irodalomismeret 12. Bp., 2002. 177–178.)
Az obeliszkről 1810-ben Sárközy István somogyi alispán és író levélben számolt be barátjának, Kazinczy Ferencnek, amelyben részletesen leírta az emlékművet, a rajta olvasható szöveget, mellékletként pedig a róla készített rajzot is elküldte. A leírást a Zrínyi munkáinak kiadásán dolgozó Kazinczy nagy örömmel fogadta: „Érdemes Férjfiú, kedves barátom! Negyed nappal ezelőtt megjövén Biharból, asztalomon leltem leveledet. Nem képzelted Te, midőn nekem a' Zrínyi Miklós sírköve képét megküldéd és felőle olly mikrologiás magyarázatot tevél, hogy azzal az egész Magyar Publicumot fogod lekötelezni. Igen is, barátom! nem csak engem köteleztél-le, hanem a' Magyar Publicumot is; mert én ezt el fogom beszéllni a' Zrínyi Miklós poétai munkájinak elébe teendő Praefatioban, 's tisztemnek ismerem 's örömnek érzem megnevezni azt, kinek barátsága ennek birtokába juttatott.” (A teljes levél: Kazinczy Ferencz levelezése VIII. Budapest, 1898. 125–127.)
A költő-hadvezér emlékezete előtt tisztelegve Kuršanec 1887-ben felvette a Zrínyifalva nevet, az emlékmű pedig a 20. századig az eredeti helyén maradt. A Dráva áradása miatt azonban az obeliszk veszélybe került, ezért 1930-ban elszállították és előbb a varasdi múzeumban, majd a közeli Csáktornya várának udvarán helyezték el, ahol mind a mai napig megtekinthető.
1994-re egy másolat is készült az obeliszkről, amelyet Zrínyi halálának helyszínétől nem messze, Felsőzrínyifalva (Gornji Kuršanec) központjában található parkban állítottak fel. Az obeliszk napjainkban is jelentőséggel bír, hiszen a 2001-ben megalakult csáktornyai Zrínyi Gárda kulturális egyesület minden évben tart előtte megemlékezést.
Zrínyi Miklós halála a kursaneci erdőben - 1664.