A magyarországi hadszíntér kiemelt fontossága miatt az 1663–1664-es évek Habsburg-oszmán háborújának híreit, illetve az egyes eseményekről szóló beszámolókat Európa-szerte élénk figyelem kísérte. A híradások és a korabeli propaganda eszközeit az ekkorra már nagy népszerűségnek örvendő nyomtatott sajtó mellett, illusztrált röplapok, pamfletek alkották. Ezek nem pusztán magukról a hadi eseményekről szolgáltak hírekkel, de a keresztény haderő legfőbb ellenségének, az oszmánok tetteit, katonáit, fegyvereit és általános kinézetét is szemléletesen mutathatták be. Az oszmánok félelmetes “ősellenségként”, de ugyanakkor egzotikus érdekességként is megragadták a korabeli Európa közvéleményét, akárcsak a velük együtt harcoló népcsoportok. Az effajta híradások közé illeszkedik egy, az ellenfelet karikírozó, vagy éppen fantasztikus jegyekkel felruházó röplapcsoport, amely egy állítólagosan Zrínyi Miklós által elfogott tatárt ábrázol (lásd képünkön) igencsak amorf testalkattal.
Angol ábrázolás a Zrínyi Miklós által elfogott szörnyűséges tatárról (1665-1670 k.)
Az efféle ábrázolásmód nem egyedi, hiszen egy egész sor karikatúra létezett Európa-szerte, ami ugyanerre a sablonra illeszkedik. Ennek az eredetije Ulisse Androvandi bolognai származású természettudós „Monstrorum Historia” [Szörnyek története] c. kötetében található, és egy ember-gólya hibrid teremtményt ábrázol. A szakirodalom ebből eredeztet két „típust”, a számos változatban keringő „madagaszkári íjászt” és az ominózus „szörnyűséges tatárt”. Utóbbi valószínűleg német közvetítéssel (ilyen nyelven is fennmaradt) a Brit-szigetekig eljutott – a British Múzeumban több ilyet is őriznek.
A híresztelések szerint Zrínyi által elfogott tatár leginkább ló és ember jegyeit hordozza magán és őt ábrázoló röplapokat találhatunk itáliai, német és angol környezetben is. Egy 1664-ben, Londonban megjelent lapon versbe szedve is olvashatunk Zrínyi és a különleges ellenfél találkozásáról:
“Egek! Mit látunk itt! Miféle csuda ez, ami szemem elé került?/ Oly szörnyűséges alak és forma, meg kell kérdeznünk / Vajon ember vagy ló nemzette-e / Mint azok a kentaurnak nevezett torz lények, kikről / A költők emberként és lóként írtak. / A természet torzszülöttje, korunk csodája, / Mandeville Biztosan egész utazása során / nem látott, sőt nem is hallott effélét, mint mi (…) / De lám, a Kereszténység ama bajnoka, / Serini [Zrínyi], a szörnyet hogy megfuttatja;/ Tatárok, törökök, sőt még ördögök sem örökölnek ˛Elég vitézséget, hogy ily bátor lelket megrettentsenek / Caesarként hódít, ahová megy / És vitézségétől a szörnyek futnak előle./ Egyetlen kardcsapásától egész katonák repülnek, / És kezétől pogányok ezrei halnak meg. (...)”
Más leírások is a tatár rettentő erejéről és bátorságáról szóltak. Egyes röplapokon az is olvasható, hogy minden nyilát ellőtte a keresztény katonákra és miután Zrínyi foglyul ejtette, biztonságos helyen elzárva őrizték.
