Zrínyi Miklós (1620. máj. 3. – feltehetően Csáktornya – 1664. nov. 18. – kursaneci erdő)
A későbbi horvát bán Zrínyi György és Széchy Mária fiaként látta meg a napvilágot az újabb kutatások szerint 1620. május 3-án, feltehetően Csáktornyán. Szülei korai halála után a bécsi udvar gondoskodott az ő és fivére, Péter neveltetéséről. Az uralkodó által kinevezett gyámok gondoskodtak a fiúkról, de nagy szerep jutott ebben a mostohaanyai szerepet betöltő Batthyányné Lobkovitz-Poppel Évának is. A gyámok visszaéléseit megelégelve a császári udvar végül Pázmány Péter esztergomi érsekre ruházta a legfontosabb ügyekben való döntés jogát, így a két testvér előbb a grazi jezsuita kollégiumban tanult, ezt követően Bécsben és Nagyszombatban, majd pedig – a kor szokásainak megfelelően – egy itáliai utazáson vettek részt.
1637. december 30-ától Zrínyi Miklós már III. Ferdinánd császár kamarása volt, ami jelzi szoros kötődését a Habsburg-udvarhoz, mivel a 17. század magyar főméltóságai közül ő nyerte el legfiatalabban ezt a posztot. Még gyermekként megörökölte apja királyi lovászmesteri posztját, 1640 tavaszán – alig 20 évesen – légrádi és muraközi örökös főkapitány lett.
1642–1644-ben horvát és magyar csapataival részt vett a harmincéves háborúban. Szolgálatai elismeréséről tanúskodik, hogy 1646-ban a kialakulóban lévő Habsburg állandó hadsereg vezérőrnagya lett. A kutatás jelenlegi állása szerint ő volt az első magyar arisztokrata, aki ezt a címet viselte, így ő volt az első magyar császári tábornok.
1647-1648 fordulóján édesapja és dédapja „örököseként” elnyerte a horvát báni tisztséget, sőt 1659 végétől Zrínyi titkos tanácsos lett, azaz tagja a Habsburg Monarchia legfelső tanácsadó szervének, szintén az elsők között azon magyar arisztokraták sorában, akik nem Magyarország nádorai voltak.
Zrínyi nem csupán fegyverrel védte hazáját, hanem ehhez igyekezett megteremteni egy olyan támogató közeget is, amelyre a bécsi udvar törökellenes törekvéseinek hiányában szüksége volt az országnak, ezért egyik legégetőbb teendőjének a török elleni védekezés megszervezését tekintette. A hadvezetés terén szerzett gyakorlati ismereteinek összefoglalója a Tábori kis trakta című hadtudományi értekezés, valamint a Vitéz hadnagy. Az 1656-ban megírt Mátyás király életéről való elmélkedések egy államelméleti esszé, amelyben az eszményi uralkodó alakját akarta bemutatni, ez egyben a Habsburgokkal szembeni kritika is volt.
A nyugatra forduló Oszmán Birodalom elérkezettnek látta az időt egy újabb Habsburg-ellenes hadjáratra (többek között az Erdélyi Fejedelemség megbüntetése során játszott szerepét, illetve Zrínyi aktív jelenlétét és Zrínyi-Újvár felépítését is ürügyül felhasználva) 1663-ban Köprülü Ahmed nagyvezír megindult az ország ellen, és elfoglalta a munícióval jelentősen ellátott Érsekújvárat, ahol vilájetet hozott létre, majd téli szállásra visszatért Belgrádba. Ezt használta ki Zrínyi, aki legendás téli hadjárata során mélyen benyomult a Hódoltságba, elfoglalta Berzencét és Babócsát, eljutott Pécsig, majd saját embereivel felgyújtotta az eszéki hidat, ami napokig égett.
A hadakozás ugyan teljességgel nem érte el célját, hiszen a törökök az elpusztított területeken is képesek voltak felvonulni és az ostromlott Kanizsát felmenteni, sőt Zrínyi-Újvárt elfoglalni és lerombolni, mivel a császári hadvezetés kerülte a döntő ütközetet, így inkább visszavonult és magára hagyta a horvát bánt, aki eközben IV. Fülöp spanyol királytól megkapta az aranygyapjas rendet, amelyet eddig magyarként csak nádorok nyerhettek el.
Ezt követően egészen a Rábáig jutott az oszmán hadsereg, ahol 1664 augusztus elsején, Szentgotthárdnál a keresztények diadalmaskodtak a török félhold felett, jelentős csapást mértek a szultán harcosaira, ezáltal bizakodásra adva okot, felvillantva az oszmánok kiűzésének lehetőségét. A hamarosan megkötött vasvári béke híre megrökönyödést és ellenszenvet váltott ki a bécsi udvarral szemben, amely a külföldi tudósítók számára is észrevehető mozgolódáshoz vezetett, biztosra vették, hogy Zrínyi lesz a rendi ellenállás vezetője, azonban közbeszólt a sors: a bán 1664. november 18-án a kursaneci erdőben vadászbaleset áldozatává vált.
A Honvédelmi Minisztérium kezdeményezésére a Magyar Országgyűlés 2020-at Zrínyi Miklós- emlékévvé nyilvánította.