menu in

A 17. század magyar és horvát mezei lovasságának egyik legjelentősebb részét a huszárság alkotta. A 16. században az egyre összetettebb fegyverzettel és nehezebb védőfelszereléssel rendelkező magyar huszárság további változásokon ment keresztül az 1600-as évek derekára, minél inkább megfelelve a mozgékony, korabeli könnyűlovassági szerepkörnek. A 17. század közepéig a védőfelszerelés fokozatos visszaszorulását és a lovasság mozgékonyságának további növekedését láthatjuk. A huszártárcsát (azaz a tárcsapajzsot) már korábban, a 17. század elejére mellőzték, a jellegzetes „rákfarkas” huszársisak pedig az 1630-as évek után inkább már a nyugati vérteseknél, illetve dragonyosoknál található meg, mintsem a magyar és horvát lovasoknál. 

Habár a 16. században nagy népszerűségnek örvendő, rákozott mellvért (az úgynevezett „huszármell”, vagy német nyelvű forrásokban „magyar vért”) a főnemességet és tiszteket leszámítva szintén kiszorult a szélesebb körű használatból, láncingeket még mindig találhatunk a 17. század lovasságánál (különösen a tiszteknél), valamint az alkar védelmére az oszmánoktól átvett karvasakat (bazuband) is használtak. Utóbbiakról egy, az 1664-es szentgotthárdi csatában részt vett francia szemtanú is tett említést, aki szerint a bal kezükön viselt karvas nem csak az alkar védelmére szolgált, hanem adott esetben a nyakukra irányzott szablyavágásokat is ezzel háríthatták el. 

Az ikonikus huszárkopják - bár még mindig megtalálhatók voltak a harctereken - használata a 17. század közepén már visszaszorulóban volt és a hangsúly egyre inkább a tűzfegyverekre (pisztoly és karabély) és a szúrásra alkalmas, hosszú pengéjű hegyestőrre helyeződött. Maga Zrínyi Miklós a kopják használatáról nem volt különösebben jó véleménnyel, „lovas kezében semmirekellő” -nek nevezve azokat. A lőfegyverek fejlődésével Zrínyi korában a lovasság a nyeregkápa két oldalánál tartott, javarészt keréklakatos elsütőszerkezetű pisztolyokat és vállszíjon hordott karabélyokat használt, ám a 17. század második felében tisztek és főnemesek körében megtalálható volt a modernebb, kovás elsütőszerkezetű fegyver is. Fő közelharci fegyverként továbbra is a szablya szolgált, amelyet a lovasok derekukra kötve hordtak, míg a kiegészítő fegyverként szolgáló hegyestőrt és a széles, egyenes pengéjű, súlyosabb csapásokra is képes pallost oldalt, a ló nyergéhez rögzítették (utóbbit szablya helyett fő fegyverként is használhatták, ebben az esetben jobb vállukon átvetett kardfelkötőre, vagy derekukra erősítve).  

Mozgékonyságuk miatt a magyar és horvát lovasegységek alkalmasak voltak az oszmán portyázó csapatokkal való harc felvételére, önálló portyák végrehajtására, rajtaütésekre és nagyobb távolságra lévő célpontok gyors megtámadására (például az eszéki híd ellen, 1664-ben). A nyugati típusú császári haderőt kiegészítve az ellenség felderítésében, átkarolásában, üldözésében, ostromoknál pedig a blokádharcokban is tevékenykedtek (mint például a visszafoglaló háborúk idején is). A 17. századi katonai szaknyelv a karabéllyal, pisztollyal és szablyával felfegyverzett könnyűlovasságot gyakran horvátoknak, illetve magyaroknak nevezte. Ennek azonban első sorban nem etnikai jelentése volt, hanem az ekképpen felszerelt könnyűlovas fegyvernemre utalt, így a „horvát” lovascsapatok tagjait éppúgy alkothatták magyarok vagy szerbek, mint horvát nemzetiségűek, akik a 18. századra kiformálódó huszárság jellemző feladatait látták el. A harmincéves háború idején hasonlóan felszerelt magyar és horvát egységek vettek részt nem csak a magyarországi, de a nyugati hadszíntéren is.

Magyar huszártiszt Caspar Luyken 1703-ban, Nürnbergben kiadott munkájából

Magyar huszár és hajdú egy 17. század végi német ábrázoláson

Keréklakatos pisztoly a töltővesszőjével és a felhúzókulccsal (17. század)


17. századi magyar szablya markolatpánttal és hüvelykujjgyűrűvel (rekonstrukció)

Parancsnokság Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Személyügyi Iroda Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Részleg Hadirégészeti Részleg Kiállítás Üzemeltető Részleg Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külföldi Hadisírgondozó Osztály Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály Üzemeltetési Részleg Gazdasági Igazgatóság Logisztikai Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály