1663. szeptember 17.
Az 1663-64-es Habsburg-Oszmán háború egyik meghatározó eseménye az 1663. szeptember 17-i hadimustra volt Vatnál. A Marcal folyó partján lezajlott hadiszemlét Wesselényi Ferenc nádor rendelte el, amint erről Esterházy Pál is megemlékezett a Mars Hungaricusban.
Esterházy munkájára támaszkodva a közelmúltig szeptember első felére datálták a vati hadimustrát (szeptember 8. és 16. között). Ugyanakkor a seregszemle helyszínének meghatározása is pontosításra szorult: a szerzők többsége a dunántúli Vatot jelölte meg (még pontosabban a Szombathelyhez közeli települést), de az Esterházy által említett Marcal-parti vati kastély miatt Vas és Veszprém megyék határában történhetett meg a jeles esemény, így a Vas megyei Külsővat vagy pedig a Veszprém megyei Belsővat (ma Mersevát része) is felmerült lehetséges helyszínként, mivel mindkét településen volt kastély a 17. században.
Az 1663-ban már a Habsburg-országrész ellen támadó oszmán csapatok Belgrádhoz érkezésének hírére I. Lipót Bécsben kelt parancslevelében általános felkelést hirdetett meg az ország rendjei és vármegyéi számára Szent László ünnepére (június 27.). A magyar főméltóságok támogatták az inszurrekciót, de Nádasdy III. Ferenc országbíró és Batthyány II. Kristóf Kanizsával szembeni kerületi és végvidéki főkapitány személyes ellentéte és hatásköri konfliktusa nehezítette a sikeres együttműködést: Nádasdy nehezen tűrte, hogy a nála jóval fiatalabb Batthyány bizonyos katonai kérdésekben neki és familiárisainak parancsoljon. Batthyánynak nemesi felkelés esetén a dunántúli vármegyék inszurrekcióját saját magának kellett felügyelnie és a csapatokat táborba vezetnie, tehát a Vas vármegye főispáni tisztségét is betöltő Nádasdy csapatai felett is parancsnoki jogkörrel rendelkezett. Ez alól kivételt csak a személyesen jelenlévő nádor képezhetett.
A vitából kiutat jelenthetett a köszvénnyel küszködő Wesselényi nádor országos főkapitányi hatáskörének átruházása egy potensebb hadfira, így merült fel Zrínyi Miklós neve. Az augusztus 7-i párkányi vereség után sürgetően szükségessé vált a vita megoldása, így szeptember elejére a sikeres törökellenes védekezés érdekében megegyeztek az urak Kőszegen. Zrínyi többek között kijárta azt, hogy testvére, Péter helyettesítse báni tisztében, Zrínyi-Újvár kapjon jobb ellátást, sőt, azt is, hogy a táborba a horvát és szlavóniai végvárakból, valamint a Belső-Ausztriai Haditanács felügyelete alatt álló német regionális csapatokból katonaságot vihessen. A Haditanács elfogadta kéréseit azzal a feltétellel, hogy az Érsekújvárat ostromló törökök megzavarására diverziót indítson Esztergom vagy Buda ellen. Fontos kiemelni, hogy Zrínyi nem a Magyarországon összegyűlt csapatok, hanem „csak” a dunántúli központi táborba érkező magyar csapatok főparancsnokságát kapta meg a nádor országos főkapitányi hatáskörével.
A vati hadimustrára a dunántúli bandériumokat és megyei csapatokat még Wesselényi hívta össze, a nádori parancslevél szerint szeptember 12-re. Zrínyi ezekben a napokban vette át az uralkodótól a hivatalos megerősítést Bécsben, ahonnan az Oroszvár körül táborozó Monteccucolihoz indult egyeztetésre. Wesselényi és Nádasdy feltehetően szeptember 15-én vonulhatott át Sárvárról Vatra, másnap megérkezett Zrínyi is, aki ezt követően egyeztetett a jelenlévő főurakkal, majd pedig 17-én reggel sor került a mustrára. Innen Zrínyi a Muraközbe indult a horvát-szlavón végvidéki csapatokért és a német reguláris katonaságért, helyettese Batthyány Kristóf lett. A létrehozott három lovaskontingens kapitányai Esterházy Pál, Batthyány Pál és Draskovics Miklós lettek, Nádasdy bandériumát viszont Draskovics alá osztották, aki az országbíró veje volt. A három lovas „brigáda” mellett két gyalogezredet is létrehoztak. A lovasság összesen 5244, a gyalogság 3175, tehát összesen 8419 fő gyűlt össze Vaton, amihez még Belső-Ausztriából vártak mintegy kétezer katonát. A főkapitány távozása után beosztottjainak nem volt könnyű dolga, mivel a csapatok ellátása mellett azok fegyelmét is biztosítania kellett; helyettesének már a mustra napján oltalomlevelet kellett kiadnia a közeli Nagydömölk (a mai Celldömölk) lakói részére.
Az, hogy Zrínyi nem bízott az inszurgensek hadi értékében és inkább végvári és reguláris csapatokat akart az oszmánok ellen bevetni azt is jelezte, hogy a hadügyi fejlődés útját a nemesi felkelés helyett az állandó hadsereg jelenti. Amikorra a horvát bán visszatért Vatra (október 4.), Érsekújvár már elesett, így már csak a török-tatár portyázók elleni védekezésre volt lehetősége.
