Az előző részben áttekintettük a téli hadjárat előzményeit, a jelen bejegyzésben pedig a hadjárat lefolyásának mikéntjéről lesz szó. (Az eszéki-híddal külön bejegyzésben foglalkozunk.)
A vállalkozásnak a gyakorlatban két katonai vezetője volt: Zrínyi Miklós horvát bán, a magyar–horvát erők parancsnoka, valamint Wolfgang Julius von Hohenlohe, a birodalom területéről érkezett csapatok elöljárója. A hadjáratban résztvevő csapatok gyülekezője 1664. január 21-ére volt kitűzve Berzence vára alá. Az erősségben oszmán helyőrség állomásozott és még aznap ostromgyűrűvel zárták körül. Innentől gyors sikerek következtek: a körülbelül 400 fős helyőrség január 23-án szabad elvonulás mellett átadta a várat, Babócsa legénysége január 25-én harc nélkül kapitulált, ugyanaznap Barcsot Zrínyi csapatai már üresen találták, így felgyújtották, estére pedig megérkeztek Szigetvárhoz. Január 27-én hajnalban Zrínyi már Pécs alatt állt, déltájban pedig Hohenlohe is megérkezett. Két nappal később gyalogsági roham indult a városfal ellen. A keresztények sikeresen be is törtek, de a támadást továbbfejleszteni és magába a várba bejutni azonban már nem sikerült nekik.
Zrínyi január 30-án Pécsett egy 5000 fős különítmény élén levált a seregről és elindult az eszéki híd irányába. Az északi hídfőnél fekvő Dárdát két nappal később érte el és azonnal hozzáfogott a mintegy 6 km hosszú híd felgyújtásához. Ez igen nehéz és időigényes feladatnak számított, lévén a kor bevett eljárása a hidak elpusztítására az égetés volt. A katonák dolgát megkönnyítette, hogy a Dráva és a körülötte lévő mocsarak is be voltak fagyva, de így is nagy erőfeszítést igényelt, mire sikerült a hídszerkezet alá és fölé elegendő mennyiségű nádat és rőzsét hordani. A híd végül két napon át égett, ám a csapat ezt már nem várta meg, február 3-án visszaindult Pécs irányába.
Pécset 5-én érték el, útközben felgyújtották Baranyavárat. Február 7-én, a város felgyújtása után otthagyták Pécset. A következő napokban Szigetvár térségében a környékbeli oszmán helyőrségek részéről elszórt, de kevés eredménnyel járó rajtaütések érték a sereget. A hadjárat utolsó mozzanataként február 12-én ostrom alá vették Segesdet, amit a helyőrség ellenállás nélkül át is adott. Zrínyi Miklóst február 15-én már a Muraközben találjuk. A hadjárat teljes sikerrel zárult, és nagy visszhangot váltott ki. Zrínyi gyakorlatilag ekkor tett szert nemzetközi ismertségre.
A Kanizsa felé érkező utánpótlást a környék felprédálásával és az útvonalakat őrző helyőrségek felgyújtásával egy időre teljesen elapasztották. Ezzel ideálissá vált a helyzet Kanizsa ostromának megkezdéséhez, azonban a bécsi udvar a lehetőséget elszalasztotta. Az eszéki híd felgyújtása az oszmán csapatok felvonulási útjának megrongálása szempontjából másodlagos volt. Elpusztítása fontos, hiszen az utánpótlási vonalak nélkülözhetetlen eleme volt, azonban a legújabb kutatások fényében úgy tűnik, hogy felégetésének fontossága abban rejlett, hogy az 1664. évi hadjáratra a Szerémségben pihentetett oszmán csapatok ne tudjanak azonnal a koalíciós csapatokra, illetve esetlegesen a Dél-Dunántúlra támadni.
Emellett, bár ez a hadjáratnak nem volt célja, azt is sikerült elérni, hogy a hadszíntér a Dél-Dunántúlra helyeződjön át, ami az Oszmán Birodalom hadseregének műveleteit is megnehezítette.
