1941. június 22-én Németország támadást indított a Szovjetunió ellen. A magyar katonai vezetés ezután, a Wehrmacht-tal egyetértve erős nyomást gyakorolt a kormányra, hogy Magyarország mielőbb kapcsolódjon be a második világháborúba. Növelte a vezérkar támadó kedvét, hogy gyors német sikerre számítva, a keleti hadjárat időtartamát mindössze 6 hétre becsülték. Bárdossy László kormányfő június 23-án elfogadtatta a diplomáciai kapcsolatok megszakítását a szovjet kormánnyal. A miniszterelnök legnagyobb félelme ugyanis az volt, hogy a gyors német támadásban részt vállaló románoknak és szlovákoknak lehetőségük lesz a revízió felülvizsgálatára, azaz a bécsi döntések során elvesztett területek visszaszerzésére. Molotov külügyi népbiztos ugyanakkor még aznap közölte a moszkvai magyar követtel: a Szovjetuniónak nincs támadó szándéka Magyarországgal szemben, és a területi revízióhoz is hajlandó támogatást nyújtani. Ezt Bárdossy azonban elhallgatta Horthy Miklós és a parlament előtt.
1941. június 26-án Rahónál géppuskatámadás érte a Budapest és Kőrösmező között közlekedő gyorsvonatot, amelyben hárman meghaltak, hatan pedig megsebesültek. Nem sokkal később, délután 1 órakor a Heringes község melletti magyar légvédelmi figyelőközpont három, délkeleti irányból érkező és ugyanarra távozó, nagyméretű, kétmotoros, felségjelzés nélküli bombázógépből álló köteléket vélt felfedezni. Az esetről azonban nem tudtak értesíteni másokat, mert a központ telefonvonala meghibásodott. A három gép átvonult Kassa felett és pár perccel később 29 bombát dobott le a városra, egyet pedig Enyickére, egy közeli településre.
A Kassa légterét védő 217. számú ágyús üteg 5/8M. lövege tüzet nyitott a támadókra, találatot viszont nem ért el és néhány lövés után használhatatlanná is vált. Kassán összesen 32-en haltak meg, a sérültek száma 82 volt. Mivel itt volt a repülőakadémia bázisa és laktanyája is, a magyar légierő vadászgépei az ismeretlen bombázók után indultak, de 1.000 méternél jobban nem tudták megközelíteni a támadókat. A szemtanúk szerint sárga alakzatot, vagy csíkot viselő gépek jelzéseit így nem sikerült pontosan azonosítani.
A ledobott 30 bomba közül kettő azonban nem robbant fel, ezért a magyar katonai vezetés vizsgálatot indított a támadók kilétének felderítése céljából. A katonai szakértők a bombákról megállapították, hogy szovjet típusú, 105 kg-os robbanóbombák. Ezt a hadsereg a továbbiakban perdöntő bizonyítékként kezelte, pedig ezek származhattak akár más felségjelzésű gépből is, hiszen Európában többek között a csehszlovák, a jugoszláv és a spanyol polgárháborús köztársasági hadseregben is alkalmazták ezeket a típusú robbanószereket. Krúdy Ádám, a kassai repülőtér parancsnoka jelentésében továbbá azt állította, hogy német bombázókat vélt felismerni a támadás során, ezt azonban Bárdossy Horthy és a kormány előtt titokban tartotta. Az azóta eltelt évtizedek során a történészek igyekeztek megfejteni a támadók kilétét, azonban ezt máig nem sikerült egyértelműen kideríteni, a tragikus eseményt számos rejtély és magyarázat övezi.
A magyar kormány – Horthy jóváhagyásával – mindenesetre 1941. június 26-i ülésén a hadiállapot beálltáról határozott a Szovjetunióval szemben és másnap hajnalra elrendelte a válaszcsapás megindítását. Magyarország ezzel de facto belépett a második világháborúba, amit a képviselőház a június 27-i ülésén jóváhagyott, ahol egyedül Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter tartotta korainak a hadiállapot bejelentését. Véleménye az volt, hogy várják meg, míg a németek politikai vonalon kérik a hadba lépést. Így július 1-jén 40.000 magyar katona csatlakozott a német hadjárathoz, mely végül hosszú évekig húzódott, és később a Magyar Királyi Honvédség legsúlyosabb katasztrófájához vezetett.
A kassai tüzéristálló a bombázás után
Kassa egyik épülete a bombázás után