Új pozíciók: 1930 és 1935 között Németország a Saar-vidéket, Ausztriát, Szudéta-vidéket, Morvaországot és Csehország maradék részét, Olaszország Abesszíniát és Albániát, Japán pedig Mukdent, Mandzsúriát és kínai tengerpartot szállta meg.
Molotov-Ribbentrop-paktum: A paktum két részből állt. A nyilvános része egy a Német Birodalmi Kormány és a Szocialista Szovjet Köztársaságok Szövetségének Kormánya közötti megnemtámadási és együttműködési egyezményt tartalmazott. A feleknek tartózkodniuk kellett az egymás ellen irányuló támadásoktól és egy olyan katonai szövetségtől, amely a másik ellen háborús cselekedeteket hajt végre. A vitás kérdéseket békés, illetve békéltető tárgyalások során kell tisztázni. A paktum második titkos része a két fél érdekszféra-elhatározását tartalmazta. Nevezetesen a balti államok területén a majdani szovjet-német határt Litvánia északi határa alkotja, a lengyel területen húzott határ Németország és a Szovjetunió között a Narev, a Visztula és Szan folyók vonala, a Szovjetunió igényt tart Besszarábiára, tisztázandó egy független lengyel állam további fenntartása.
„kölcsönbérleti szerződés”: Az Egyesült Államok által 1941. március 11-én hozott jogszabály, amely lehetővé tette az USA számára fegyverek és egyéb hadianyagok szállítását szövetségeseinek, elsősorban Nagy-Britanniának és a Szovjetuniónak. Ezek a szállítások lehetővé tették, hogy a Szovjetunió a második világháború kezdeti (1941–1943) szakaszában pótolja saját hadiiparának a harcok során kiesett kapacitását. A program keretében összesen 50,1 milliárd dollár értékű árut szállítottak le. Ebből 31,4 milliárdot Nagy-Britannia, 11,3 milliárdot a Szovjetunió, 3,2 milliárdot Franciaország és 1,6 milliárdot Kína kapott.
Dunkerque-i evakuálás: A Brit Expedíciós hadsereg parancsnoka 1940. május 26-án rendelte el a brit erők kimenekítését Franciaországból. A hadsereg evakuálására Nagy-Britannia teljes honi hadiflottáját mozgósította. Halászhajók,bárkák és jachtok is részt vettek a műveletben. Hitler május 28-án parancsot adott a Dunkerque környékén rekedt szövetséges haderők megsemmisítésére. Az evakuálás folyamán kimenekítették a teljes brit hadsereget, illetve a francia, belga hadsereg egyes alakulatait, közel 330 000 főt. Június 4-én a németek elfoglalták Dunkerque-et és 36 000 szövetséges katona adta meg magát.
Afrika Hadtest: Német expedíciós haderő, amelyet 1941 februárja és 1943 májusa között az olasz 10. hadsereg megsegítésére az észak-afrikai hadszíntéren a szövetséges angolszász haderő ellen vetették be. Fontosabb ütközetei az 1942. május-júniusi Theseus hadművelet és a Kairó előtti első el-alamein-i csata volt. Az október-novemberi második el-alamein-i ütközetben súlyos veszteségek érték.
Háromhatalmi Egyezmény: A paktumot 1940. szeptember 27-én a Japán, Németország és Olaszország kötötte tízéves időtartamra, garantálva egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatását. Magyarország november 20-án csatlakozott ehhez.
Legfelső Honvédelmi Tanács: 1928 és 1944 között működött legmagasabb honvédelmi és országmozgósítási politikai döntést hozó, éven két alkalommal összehívott testület. Elnöke a kormányfő volt, tagjai a külügyminiszter, belügyminiszter, pénzügyminiszter, a Honvéd Vezérkar főnöke és a Honvédség főparancsnoka. A második világháború idején több ízben összehívhatták.
Első bécsi döntés: Döntése alapján a magyarlakta területek (Csallóköz) 1938. november 2-án Magyarországhoz kerültek, 1939. március 14-én a tisói fasiszta bábkormány kikiáltotta függetlenségét, egy napra rá a német csapatok bevonultak Prágába és létrejött a Cseh-Morva Protektorátus.
Müncheni Egyezmény: 1938. szeptember 29-én Münchenben létrejött többoldalú nemzetközi megállapodás a Német Birodalom, az Egyesült Királyság, Franciaország és az Olasz Királyság között, amely Csehszlovákia felosztásáról rendelkezett.
Honvéd Vezérkar főnöke Werth Henrik vezérezredes (1881-1952) 1938. szeptember 19. és 1941. szeptember 4. között töltötte be a Honvéd Vezérkar főnöki beosztást. A politikai vezetéssel rendszeresen konfliktusai támadtak, beleszólt a politikába, szoros katonai szövetséget szorgalmazott Németországgal.
Teleki Pál (1879-1941): 1939. február 16. és 1941. április 3. között második alkalommal töltötte be a miniszterelnöki pozíciót. Miniszterelnöksége alatt zajlott le Kárpátalja visszavétele, illetve Észak-Erdély és a Székelyföld visszacsatolása. Ellenezte Magyarország bekapcsolódását a balkáni hadműveletbe, nem tudta Horthyt visszatartani döntésétől.
Második bécsi döntés: A magyar–román területi vita ügyében hozott döntés a Német Birodalom és az Olasz Királyság részéről, 1940. augusztus 30-án. Amíg az első bécsi döntés többnyire etnikai elvek alapján juttatott területeket Magyarországnak, addig a második döntéseinek hátterében politikai megfontolások húzódtak meg. Erdély területének Magyarország számára előnytelen megosztása főképpen Németország, másodsorban inkább Románia, mintsem Magyarország érdekeit szolgálta. E döntés által a magyar-román fegyveres konfliktus prolongálódott, Románia megmenekült az összeomlástól és az aktív szövetségesi kötelességre bírás tekintetében mindkét ország zsarolhatóvá vált Németország részére.
Gyorshadtest: A honvédség gyorsan mozgó egységeinek alakulatait (gépkocsizó, harckocsi, lovas) magába foglaló seregtest. Részt vett az 1940. szeptemberi erdélyi bevonulásban, az 1941. áprilisi délvidéki hadműveletben és az 1941. nyári-őszi Szovjetunió elleni ukrán hadműveletekben.
Barbarossa-hadművelet: Az 1941. június 22-én megindított német támadó hadművelet fedőneve, melyhez Románia és Olaszország június 22-én, Szlovákia június 23-án, Finnország és Horvátország június 25-én, Magyarország pedig június 27-én csatlakozott. A Barents-tengertől a Fekete-tengerig elterülő térségben kibontakozó hadművelet során a három német hadseregcsoport 1941. szeptember végéig elfoglalta a Baltikumot, Belorussziát, illetve Ukrajna nagy részét. Szeptemberben Szmolenszk, Kijev és Leningrád térségében sikerült megállítania a német csapatokat, majd december 6-án a szovjet főváros előtt ellentámadásba mentek és 100-200 km-re vetették vissza a Moszkvát megkerülni szándékozó német erőket.
Bárdossy László (1890-1946): 1941. február 4. és 1942. március 7. között töltötte be a miniszterelnöki pozíciót. Miniszterelnöksége idején zajlott le a délvidéki hadművelet, a Magyarország és Szovjetunió között hadiállapot, a brit hadüzenet, a kamenyec-podolszkiji mészárlás és az újvidéki razzia..
Kárpát-csoport: Magyarország Szovjetunió elleni hadba lépését követően a mozgósított VIII. hadtest törzséből és közvetlen alakulataiból, a Gyorshadtestből, a 8. határvadász dandárból és az 1. hegyi dandárból 1941. június 30-án megalakult 90 000 fős hadműveleti csoport.
Szombathelyi Ferenc vezérezredes (1887-1946): 1941. szeptember 6. és 1944. április 19. között töltötte be Honvéd Vezérkar főnöki beosztását. Ezen időszakban történt a délvidéki hadművelet és az újvidéki vérengzés. A honvédség háborús részvételének mérséklését és az erőforrások megóvását képviselte.
Második front: Az angolszász szövetségesek által a második világháború utolsó előtti évében Nyugat-Európában megnyitott arcvonal. A szövetséges haderő 1944. június 6-én szállt partra a normadiai partoknál. Ezután Franciaországban 2,87 millió szövetséges katona állt szembe 1, 37 millió némettel, 5000 páncélos 1900 páncélossal és 10900 rohamlöveg 500 rohamlöveggel.
Kállay Miklós (1887-1967): 1942. március 9. és 1944. március 22. között töltötte be miniszterelnökségét. Angolbarát magyar politikusként béketapogatódzásokat folytatott a szövetséges hatalmak irányába. Az angolszász csapatok megszállását remélte, nem tett kísérletet a háborúból való kiugrás előkészítésére.
2. hadsereg vesztesége: A korabeli veszteség-nyilvántartási részadatok alapján 127-128 000 főre tehető a 2. hadsereg egyéves harctéri tevékenysége során elesett, megsebesült és fogságba esett honvédek és munkaszolgálatosok száma. Közülük közel 50 ezren estek el és közel ugyanennyien is sebesültek meg. Szovjet források alapján 27-28 000 főre tehető azok száma, akikre hosszú hadifogolyévek vártak és akik közül kevesen térhettek haza.
Prohorovka: A második világháború legnagyobb páncélosütközete 1943. július 12-én és 13-án zajlott. Kétnapi szakadatlan harc után a németek nem jutottak közelebb Kurszkhoz, azonban a szovjet ellencsapás is kudarcba fulladt, miután nem sikerült bekeríteni és megsemmisíteni a betört német páncéloserőket. A túlerőben levő szovjet csapatok taktikai vereséget szenvedtek, harckocsijaik több mint felét elvesztették. A német veszteségek csekélyebbek voltak. A köztudatban elterjedthez képest az ütközetet nem a szovjetek nyerték meg.
Teheráni konferencia: Az 1943. november 28. és december 1. között megtartott konferencián Sztálin, Roosevelt és Churchill először találkozott egymással. Megállapodtak abban, hogy Németországgal nem kötnek külön békét, Nyugat-Európában létrehozzák a második frontot (ennek következményeképpen a Balkán és Magyarország Szovjetunió hadműveleti körébe tartozik), meghatározzák Lengyelország új határait, a háborús bűnösöket felelősségre vonják és támogatják a jugoszláv partizánokat.
Alföldi páncéloscsata: Az 1944. október 6-ai erőviszonyokat és a szovjet hadművelet céljait tekintve az Észak-Erdélyben és a Kárpátokban harcoló német-magyar erők elvágására és a német Dél Hadseregcsoport megsemmisítésére vonatkozóan a csata végeredménye hadműveleti szempontból német elhárító sikert eredményezett. A németek 15 000 főt és 270 páncélost, a szovjetek 84 000 főt és 525 harckocsit vesztettek.
Angolszász légideszant hadműveletet: A Market Garden hadművelet a második világháború legmerészebb hadművelete volt. Célja Hollandia nyugati részének elfoglalása lett volna, amely által lehetővé vált volna a szövetséges angolszász csapatok számára a Ruhr vidék elérése. Már kezdetben problémák adódtak és az arcvonal sokáig megmerevedett a holland területen.
Jaltai konferencia: A háromhatalmi találkozó céljának főbb pontjai az alábbiak voltak: egyezményt kötni Németország feltétel nélküli megadásának elsőbbségéről, Németország és Berlin három megszállási zónára való felosztásáról, Franciaország felszólítása a negyedik megszállási zóna létesítéséről, Németország demilitarizálásáról, a háborús bűnösök bíróság elé állításáról, Németország természetbeli jóvátételének teljesítéséről és a Szövetséges Ellenőrző Tanács létrehozásáról.
Potsdami konferencia: Legfőbb témája Németország volt, de körvonalazták Ausztria, Olaszország, Lengyelország, Magyarország, Finnország, Bulgária és Románia jóvátételével kapcsolatos elképzeléseket is. Többek között megerősítették Németország teljes megszállását, meghatározták Ausztria megszállásának övezeteit, döntöttek a militarizmus és a nácizmus kiirtásáról, Németország teljes leszereléséről, a német hadiipar és a haderő felszámolásáról, Königsberg és környéke Szovjetunióhoz csatolásáról és a német lakosságnak a kelet-európai államokból való kitelepítéséről.
Katonai körlet: Hatáskörük kiterjedt többek között az állomány kiképzési és kiegészítési ügyeire. Alárendeltségükbe kerültek a területükön levő katonai szervezetek, a megalakuló póttestek és a vármegyei katonai parancsnokságok. A Fővezérségnek voltak alárendelve. Katonai körlete Budapesten, Székesfehérvárott, Szombathelyen, Kaposvárott (1921. szeptembertől Pécsett), Szegeden, Debrecenben és Miskolcon.
Revíziós hadműveleti tervek: A Nemzeti Hadsereg Vezérkarának hadműveleti irodáján a cseh és a román haderő által megszállt, majd elcsatolt területek visszaszerzésére kidolgozott katonai elképzelések összessége. Az 1920 márciusa és szeptembere között keletkezett tervek végrehajtására nem került sor, a nemzetközi politikai helyzet és a Nemzeti Hadsereg gyenge harcértéke nem tette ezt lehetővé.
Kisantant: Az 1918 utáni magyar területi revízió és a Habsburg-restauráció ellen kialakított, francia befolyás alatt álló szövetségi rendszer. Alapja a Csehszlovákia és Szerb-Horvát-Szlovén királyság által kötött szövetség, amely kölcsönös segítséget nyújt Magyarország ellenében. E szövetségi szerződést a fentieken kívül Románia kötötte 1921. április 23. és június 7. között.
Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság (1921-1927): A trianoni békediktátumban foglaltak betartását kellett ellenőrizni, köztük a katonák létszámának csökkentését, a hadianyagok felderítését, valamint a kizárólag önkéntes alapon történő toborzás működtetésének biztosítását. Tevékenységét és katonái fizetését a magyar állam fedezte.
Gépkocsi csoport: 1932-ben egy gépkocsizó puskásszázadból, egy motorkerékpáros szakaszból, egy könnyűharckocsi-századból és két gépvontatású tarackos ütegből állt.
Ikreződés: A gyalogezredekből az ezredparancsnok-helyettes vezetésével kivált a tényleges állomány egy része és az addig rejtetten tárolt felszereléssel megalakította az ún. ikerezred keretét. A bevonuló tartalékosokkal mindkét ezredet hadiállományra töltötték fel.
Gömbös Gyula (1886 – 1936): Miniszterelnöksége 1932. szeptember 29-étől 1936. október 6-áig tartott. Külkereskedelmi szerződésekkel, illetve külföldi tartozások csökkentésének elérésével segítette a gazdasági válságból való kilábalást. Olasz mintájú diktatórikus rendszert akart kiépíteni. Külpolitikai téren az olasz és a német orientációt érvényesítette.
Római paktum: Ausztria, Magyarország és Olaszország 1934. március 17-én aláírt paktuma. A kereskedelmi kapcsolatok intenzifikálásán túlmenően szoros politikai együttműködést is kilátást is kilátásba helyeztek.
Darányi Kálmán (1886 – 1939): Miniszterelnöksége 1936. október 12-étől 1938. május 13-ig tartott. Kormánya elfogadta a kormányzói jogkör újabb kiterjesztését, beterjesztette a választói törvényt és működése alatt kezdődött meg az ún. győri program megvalósítása.