Június 15., a rozgonyi csata évfordulója!
Károly király és hívei csatája Kassa mellett Máté és Amadé fiai ellen
A 13. század utolsó harmadában a Magyar Királyság sorsa mintegy tucatnyi főúr kezébe került, akik országrészek felett mint élet és halál urai gyakorolták magánhatalmukat. Északkeleten, a Szepességtől Beregig és a Tiszáig terjedő részeken Aba Amadé parancsolt, aki az Árpád-ház kihaltát követő trónharcok idején a koronát végül megszerző Anjou Károly rendíthetetlen híve lett. Noha Amadé uralma szilárd volt, élete végén szembesülnie kellett fiai hataloméhségével, akik gyakorta prédáltak a régióban, s többször kerültek fegyveres összetűzésbe az ugyancsak nagyhatalmú Borsákkal, háború szélére sodorva a keleti országrészt.
1311 kora őszén a kassai német polgárok, miután elterjedt a hír, hogy a nagyúr örökös jogon kívánja bírni a várost, rajta ütöttek az Abák kíséretén, megölték Amadét, két fiát pedig fogságba ejtették. Károly igyekezett kihasználni az alkalmat az Abák hatalmának megtörésére, s egyezséget kötött Amadé özvegyével és szabadon maradt fiaival, melynek értelmében kulcsfontosságú várakat és egész vármegyék ellenőrzését kellett átadniuk Károly embereinek, s örök hűségük zálogaként 47 túszt adtak familiárisaik közül. Amadé fiai azonban nem törődtek bele hatalmuk megnyirbálásába, dúlni és fosztogatni kezdték a vidéket, így a háború elkerülhetetlenné vált.
Károly és hívei 1312 márciusában Nagyváradon gyülekeztek. Megindultak északra, bevették Munkács várát, majd a Bodrogközön felvonulva április 10-én már Sáros alatt voltak. Az erősséget Rikalf fia Henrik játszotta át Károly kezére, majd a király seregei megvívták Lublót is, és úgy tűnt, a győzelmek hatására az Amadéfiak hajlandók lesznek tartani magukat a kassai egyezményhez.
Mindeközben azonban Miklós fia Demeter, az elesett Sáros korábbi várnagya Csák Mátéhoz, a nyugati Felvidék rettegett urához futott segítségért. Máté 1700 lándzsást küldött az Amadéfiak megsegítésére, akik megmaradt familiárisaikkal nyomban azután csatlakoztak Máté seregéhez, hogy az benyomult az északkeleti országrészbe. Máté és az Amadéfiak csapatai Kassát vették ostrom alá. Károly és hívei a Szepességből indultak meg a város felmentésére, s június 15-én, Rozgony falu mellett csaptak össze az ellenséggel. A 14. századi magyar krónika szavai szerint „oly kegyetlen csata kezdődött, amilyen a tatárok ideje óta nem zajlott Magyarországon […] és bár a király oldaláról többen vesztek oda, mégis a király szerezte meg dicsőségesen a győzelmet; hisszük és valljuk, hogy mindez Isten által történt.”
Noha már a kortársak is tisztában voltak a csata jelentőségével, Engel Pált idézve: „A rozgonyi diadal végeredményben nem volt több, mint ígéretes kezdet.” A győzelem nem semmisítette meg véglegesen az Amadéfiak hatalmát, Csák Máté felvidéki uralmát egyáltalán nem rendítette meg, a többi oligarcha pozícióját pedig nem is érintette. Noha a közgondolkodás úgy tartja számon a rozgonyi ütközetet mint Károly győzelmét az országrészeket uraló oligarchák felett, az Anjou uralkodó országegyesítő háborúi egészen 1323-ig elhúzódtak.