A híres magyar hadvezér pályafutása az 1420-as években kezdődött el, ekkor a Zsigmond király szolgálatában álló nemesek alatt katonáskodott. Sikereinek köszönhetően 1430-ra a királyi udvarba került. Az uralkodót egy alkalommal Itáliába is elkísérte, valamint Zsigmond szolgálatában a husziták ellen folytatott háborút is megjárta.
A Zsigmond halála után trónra lépő Habsburg Albert szintén igényt tartott Hunyadi szolgálataira és tevékenységének elismeréseképp 1439-ben a szörényi báni tisztséget adományozta neki. Albert 1440-es halála után Hunyadi IV. (Jagelló) Ulászlónak, a lengyelek és litvánok katonakirályának megválasztását támogatta, aki 1441-ben – Újlaki Miklóssal együtt – kinevezte őt erdélyi vajdává, temesi ispánná, illetve nándorfehérvári főkapitánnyá. Ezzel Hunyadi az ország egyik főurává, valamint – e tisztségekből következően – az oszmán törökök elleni védekezési elsőszámú felelősévé vált.
Az elkövetkező évek során Hunyadi sikeresen védte meg az ország déli határait, számos győztes ütközetet vívott meg az oszmánokkal szemben. Az általa vezetett, 1443-as balkáni hosszú hadjárat olyan sikeresnek bizonyult, hogy Európa-szerte felkeltette a reményt, miszerint az oszmánokat ki lehet űzni a kontinensről. Az 1444-es hadjárat azonban tragikus kudarcba fulladt: Várna mellett a magyar sereg komoly vereséget szenvedett. A csatában IV. Ulászló is életét vesztette, Hunyadi pedig a csata után Vlad Dracul havasalföldi fejedelem fogságába került egy rövid időre.
Az ezt követő interregnum időszakában Hunyadi mind katonai, mind politikai szempontból kiemelkedően fontos tisztségeket töltött be: 1445-be az öt országos főkapitány egyikévé, 1446-ban pedig kormányzónak választották (e tisztséget előtte a magyar történelemben senki más nem birtokolta). E minőségében sikeresen őrizte meg az ország egységét, és védte meg annak határait az oszmánokkal szemben az elkövetkező évek során.
Hadvezérségének legjelentősebb mozzanatára is ezekben az években került sor. 1456-ban ugyanis az oszmánok – akik 1453-ban Konstantinápolyt, 1455-ben pedig a Szerb Fejedelemséget foglalták el – egy, a korábbiaknál jóval jelentősebb hadjáratot indítottak a Magyar Királyság ellen. Az oszmán haderő a déli végvárrendszer központját, Nándorfehérvárat vette ostrom alá.
Az erősséget július 22. Hunyadi János – a pápa által Magyarországra küldött Kapisztrán János keresztes hadával karöltve – mentette fel. A vár körül kibontakozó csatában Hunyadi sikeresen megfutamította a törököket. Győzelme fontos szerepet játszott abban, hogy az oszmánok európai terjeszkedését a következő néhány évtized során sikerült meggátolni.
A siker azonban utóbb a hadvezér életébe került, a győztes csata után ugyanis a hadsereg táborában pestisjárvány tört ki. A betegsége Hunyadi János is elkapta, ennek következtében hunyt el 1456 augusztus 11-én Zimonyban.
Később V. László halála után a magyar rendek fiatalabbik fiát, Hunyadi Mátyást magyar királlyá választották meg. E döntésükben alighanem jelentős szerepet játszott az, hogy emlékeztek édesapja, a néhai hadvezér és kormányzó, Hunyadi János érdemeire.
