1757. október 10–23.
A hétéves háború folyamán a Porosz Királysággal szemben egy nagy szövetségi tömb állt szemben. Ennek főbb tagjai a Habsburg Monarchia, az Orosz Birodalom, a Francia Királyság és Svédország voltak. Ezt a szokatlan szövetséget Mária Terézia császárné és magyar királynő ravasz kancellárja Kaunitz herceg kovácsolta Nagy Frigyes ellen. A poroszokat minden irányból körbevették, de Frigyes jól manőverezett közöttük és a szövetségesek nehezen működtek együtt. Ennek ellenére a poroszok helyzete nehézre fordult a magyar királynő kolini (1757. június 18.) gőzelme után.
1757 őszén Frigyes kénytelen volt fedezetlenül hagyni fővárosát, mivel nyugati irányból a francia-birodalmi sereg nyomult ellene, Pomerániából a svédek fenyegették, Kelet-Poroszországba az oroszok törtek be, míg a Habsburg-seregek Sziléziát özönlötték el. A király 1757 szeptemberében úgy döntött, hogy a fősereget, melyet addig Szászország keleti felén, Bautzen környékén vont össze, nyugat felé a franciák ellen fordítja. Ezáltal széles, védtelen folyosó keletkezett a királyság fővárosa, Berlin irányába. Lotaringiai Károly herceg, a császár öccse, a sereg főparancsnoka ekkor felkérte legjobb tábornokát, Hadik Andrást, hogy készítsen tervet Berlin elfoglalására vagy legalábbis megsarcolására. Hadik ekkor már egyik volt a hadsereg legkipróbáltabb huszártábornokainak.
Hadik végül október 10-re összeállította a portyát végrehajtó különítményt, mely összesen 5 100 főből továbbá 6 ágyúból állt. A közhiedelemmel ellentétben csapata nemcsak huszárokból állt, hanem a tábornok gyalogságot és tüzérséget is vitt magával. A gyalogosokat szekérre ültették, hogy lépést tudjanak tartani a lovassággal. Október 11-én indult útnak merész vállalkozására, több mint 150 kilométerre az ellenséges vonalak mögé. Hadik veszélyes vállalkozását a lehető legnagyobb gondossággal tervezte meg. A különítmény október 15-én ért Berlin alá. A berliniek először képtelenségnek minősítették a hírt, hogy magyar huszárok közelednek városuk felé.
A császári-királyi csapatok felbukkanása a város közvetlen közelében óriási meglepetést és pánikot idézett elő, mind az egyszerű polgárok, mind a porosz udvar és főméltóságok soraiban. A porosz királyné „könnyekkel a szemében” a spandaui erődbe menekült. Hadik aznap egy tisztet és egy trombitást hadikövetként a városba küldött, és 300 000 rajnai tallér hadisarc megfizetését követelte; ha követelését egy órán belül nem teljesítik, elrendeli a város lövetését, majd felgyújtását. A városi tanács és a főpolgármester megkísérelte húzni az időt, hogy időt nyerjen a város felé közeledő felmentő porosz csapatok számára. A magyar tábornok erre azonnal elrendelte a támadást. Mindhárom fegyvernem mesteri alkalmazásával Hadik csapatai azonban gyorsan elfoglalták a város ún. sziléziai kapuját és az elővárosban szétverték a kétségbeesetten védekező helyőrséget.
Hadik csapatai jelentéktelen veszteséget szenvedtek, ám a porosz gyalogság sortüzének áldozatul esett a huszárai élén rohamozó Babocsay Farkas tábornok, aki még aznap este meghalt. Hadik győzelme után csapataival a várfalakon belül tábort vert, majd egy tisztet, hadikövetként, újból a városi tanácshoz küldött. A magyar tábornok felhívta a berliniek figyelmét, hogy immáron a város ura lett, és a korábbi engedetlenség és Babocsay halála miatt a hadisarcot 500 000 tallérra emelte, továbbá csapatainak 100 000 tallért követel, máskülönben szabad rablást és a város felgyújtását helyezte kilátásba. Miután a városi tanácsban tudatosult, hogy a helyőrség menekülésével védtelenné váltak, immár komolyan vették Hadik fenyegetését. A tábornok által követelt óriási összeget azonban a városatyák, állításuk szerint, a legjobb akarattal sem tudták volna összeszedni. Alkudozás vette kezdetét, melynek eredményeképpen a berliniek végül ígéretet tettek, hogy nyolc órán belül 160 000 tallért készpénzben, 50 000 tallért váltóban, illetve 25 000 tallért a csapatok részére készpénzben kifizetnek, továbbá Hadiknak és tisztjeinek különféle ajándékokat adnak. A fizetés éjjel 2 és hajnali 5 óra között meg is történt. A kialkudott összeget kilenc kocsin szállították Hadik táborába. A császáraikat igencsak szorította az idő, mert Frigyes király parancsára több porosz seregtest is gyors menetben sietett Berlin felmentésére és maga a király, akit Hadik merészsége ugyancsak felbőszített, Lipcse alól a magyar tábornok elfogására indult. Október 17-én hajnalban Hadik ezért elvonult Berlin alól. Gyakran olvashatjuk, hogy Hadik megszállta vagy elfoglalta a porosz fővárost, ez azonban nem felel meg a valóságnak, azonban így is komoly bosszúságot okozott Frigyesnek.
Hadiknak mivel 17-én csapatai, hihetetlen menetteljesítménnyel, egy nap 50 kilométert tettek meg, sikerült kicsúsznia az üldöző poroszok karmai közül: a porosz lovasság alig néhány órával a császáriak távozása után már elérték Berlint. A veszélyes helyzet ellenére a hidegvérű és vakmerő Hadik egy különítményt Odera-Frankfurtba küldött és azt a várost is megsarcolta. Október 20-án az országutat elhagyva délnek fordult, majd aznap félútig Cottbusig jutott. Az üldöző Frigyes Torgauban nyilvánosan kijelentette, hogy addig nem nyugszik, amíg Hadikot el nem fogja. A király azonban elkésett: október 22-én a különítmény már annyira közel volt a császári fősereghez, hogy a kimerült csapatok megtarthatták a pihenőnapjukat. A különítmény végül október 23-án egyesülhetett a fősereggel.
Ezzel a jól átgondolt, gondosan előkészített és bámulatra méltó ügyességgel végrehajtott remek fegyvertény, mely a sajtón keresztül azonnal világhírűvé vált, véget ért. Hadik altábornagy berlini vállalkozásáról jelentéktelen veszteség mellett több száz porosz fogollyal és óriási hadizsákmánnyal tért vissza. Hadik vállalkozása azonban sokkal komolyabb eredménnyel is járhatott volna, ha szövetségesek kihasználták volna a porosz hadak elvonulását Berlin irányába. A kínálkozó lehetőséget azonban elszalasztották és Nagy Frigyes rossbachi és leutheni sikerei hamarosan semmivé tették a berlini vállalkozás katonai eredményeit.
A berlini potyáról a XIX. században terjedt el a kesztyű-anekdota. E történet több változatban is fennmaradt. Egyik szerint Hadik Mária Terézia részére több pár finom csipkekesztyűt követelt volna a városi tanácstól – Berlin híres volt csipketermékeiről –, lepecsételve a város címerével annak bizonyságaképpen, hogy ott járt. A berliniek azonban lóvá tették Hadikot, mivel küldtek ugyan 24 pár finom kesztyűt, de mindegyik bal kézre való volt, így ajándékával felsült királynője előtt. A másik verzió úgy tudja, hogy a tábornok harácsolás közben az egyik üzletből vitt magával egy doboz kesztyűt királynőjének és csak a táborban vette észre, hogy csupa balkézre valót zsákmányolt. Végül egy ugyancsak XIX. századi regényes Hadik életrajz szerint egyenesen Mária Terézia kérte volna tábornokát, hogy hozzon neki Berlinből finom csipkekesztyűket. E történetek, tekintve Hadik „feszített” berlini programját, teljes mértékig az anekdoták világába tartoznak.
Hadik András káprázatos pályafutását az Udvari Haditanács elnökeként (modern kifejezéssel élve hadügyminiszterként) fejezte be.