menu in

Krajovai és topolyai báró Kray Pál táborszernagy

Történetírásunk és az iskolai történelemtanítás számára évtizedeken keresztül elsősorban a függetlenségi harcok, a Bécs elleni felkelések jelentették az újkori és kora újkori magyar történelmet. Bocskai hajdúi, Rákóczi kurucai és 1848/49 honvédjei álltak a kutatások homlokterében. Pedig a Habsburgok zászlai alatt több százezer magyar vagy legalábbis magyarországi katona küzdötte végig a dinasztia sorozatos „örökösödési” háborúit, illetve harcolt a forradalmi Franciaország és Napóleon ellen. Az egyszerű katonákon kívül a magyarság jeles hadvezéreket is adott a császári hadseregnek. Gondoljunk csak a legendás huszártábornokra, Nádasdy Ferencre, de említhetjük Hadik Andrást, Berlin megsarcolóját, majd a Haditanács elnökét, és ide kívánkozik Alvinczy József is, aki Napóleonnal kétnapos, elkeseredett csatát vívott Rivolinál. Ebbe a sorba illeszkedik Kray Pál táborszernagy, aki 1735. február 6-án született Késmárkon és 1804. február 19-én hunyt el Pesten. A Kray-család morva eredetű késmárki família, amelyet 1662-ben nemesített meg Lipót császár. Bár a táborszernagy nagyapját, Jakabot a város bíráját Heister tábornagy 1709-ben Rákóczi-hűsége miatt lefejeztette, javaikat és birtokaikat elkoboztatta,  Pál apja ifj. Jakab kapitányként szolgált a császári hadseregben. Sikerült visszaszereznie a Kray-család házát Késmárkon és a birtokok egy részét. Fiát színvonalas képzésben kívánta részesíteni ezért az ifjú Kray Pál a selmeci bányászati akadémiát látogatta, majd gróf Csáky Miklós hercegérsek támogatásával Bécsben matematikát tanult. 1753-ban kezdte katonai pályafutását a Haller-gyalogezredben (a későbbi 31.). 1757-ben zászlósként áthelyezték a Pálffy- később Preysach-gyalogezredhez (későbbi 39.) mely alakulatban 21 évig, 1778-ig szolgált. Kray végigharcolta a hétéves háborút, amelynek során Draskovich tábornok segédtisztje lett. 1760-ban kitűnt Glatz ostrománál és bevételnél, ahol egy rohamcsapatot vezetett. Karrierje viszonylag gyorsan ívelt felfelé a császár seregében. 1762-ben házassága miatt katolikus hitre tért. Kray a békeidőszakok alatt is kamatoztatta a selmeci bányákban szerzett műszaki ismereteit: 1778-ban a bártfai műút építési munkálatait vezette. Ugyanebben az évben Erdélybe vezényelték, ahol hamarosan egy karhatalmi feladat elé nézett. Székely határőreivel 1784 telén tevékeny szerepet játszott a Horia-Closka-féle román felkelés leverésében. Székelyeivel ő fogta el a havasokban bujkáló román lázadóvezéreket. A „kalapos király”, II. József soron kívül ezredessé léptette elő, majd az Udvari Haditanács egy román határőr ezred élére helyezte. A véres eseményektől leginkább sújtott erdélyi magyar nemesség hálából Zalatnán és Gyulafehérvárott diadalkapukat állított Kray Pál ezredes tiszteletére.

Az 1788 és 1791 között zajló török háborúban Kray kitüntette magát a Vulkán-szoros védelmében és 1789 novemberében csapataival elfoglalta a havasalföldi Krajova városát ezért elnyerte a Monarchia legmagasabb katonai kitüntetésének a Katonai Mária Terézia-rendnek lovagkeresztjét, majd magyar bárói címet is kapott, ezáltal helyet foglalhatott az országgyűlés felsőtábláján. Hamarosan tábornokká léptették elő.

Karrierjének csúcsa a forradalmi Franciaország ellen vívott első és második koalíciós háborúk során jött el, jóllehet egészségi állapota miatt 1790-ben nyugdíjazták. Coburg herceg, tábornagy kérésére visszatért a hadsereghez és a belgiumi hadszíntéren 1792. őszén Coburg seregének elővédjét vezette. Számos sikert ért el a franciák ellen, majd az 1793-as orchies-i és marchiennes-i ütközetekben nyújtott teljesítményéért megkapta a Katonai Mária-Terézia Rend parancsnoki keresztjét (1794. július 7-én). 1795-ben altábornaggyá lépett elő. 1796–1797 folyamán, a rajnai hadszíntéren Károly főherceg elővédjének parancsnoka volt, így döntő szerepet játszott a főherceg ambergi, de főleg a döntő würzburgi győzelmében 1796. szeptember 3-án. Az 1796. évi németországi hadjáratban, szeptember 19-én Jourdan seregének utóvédjére Altenkirchennél vereséget mért, ekkor a franciák egyik fiatal tábornoka, Marceau súlyos sebesüléssel fogságba esett és hamarosan elhunyt. Holttestét a lovagias Kray tábornok teljes katonai tiszteletadás mellett adta át a franciáknak. Az ellenséges parancsnok ezt a következő sorokkal köszönte meg: „Egész seregemben nagy figyelmet keltett az Ön nagylelkű viselkedése Marceau tábornokkal szemben. Ez, Tábornok úr, Önt és azt a nemzetet tiszteli meg, amelyhez Ön tartozik, s én ezért ezennel kifejezem Önnek elismerésemet.”

1797. április 18-án súlyos vereséget szenved a Neuwied melletti Rajna-hídfőnél, igaz ő is nagy veszteséget okozott a franciáknak és még a későbbi marsallt, Michel Ney tábornokot is fogságba ejtette. Hadbírósági vizsgálat indult ellene, de végül tisztázták és 1798 novemberében Itáliába helyezték.

Legfontosabb sikereit ezen a hadszíntéren aratja. Az orániai herceg váratlan halála miatt ideiglenesen kerül az itáliai császári-királyi hadsereg élére, amikor 1799 tavaszán egy nagy francia offenzívával kell szembenéznie. Március 25-26-án Veronánál, Legnagonál és Pastrengonál visszaverte a támadásokat, majd ellentámadásba ment át. Április 5-én a véres magnanoi csatában nagy vereséget mért Louis Schérer tábornok csapataira. A szövetséges orosz csapatok beérkezése után Szuvorov vette át a főparancsnokságot, Kray az előrenyomuló sereg elővédjét vezette és április 21-én elfoglalta Bresciát, amiért átvehette táborszernagyi előléptetetését. Ezután egy hadtest élére került melynek az volt a feladata, hogy elfoglalja Peschiera és Mantova erődjeit. Előbbit alig két nap ostrom után vette be 1799. május 6-7-én. Mantovát hosszas blokád majd viszonylag rövid ostrom után július 27-én foglalta el, egész Európa döbbenetét kiváltva ezzel, mivel mindenki az őrség hosszas kitartására számított. Kray hadtestével ezután nagy szerepet vállalt a győztes novi-i csatában augusztus 15-én. Sikereinek jutalma a Bács megyei Topolya uradalma volt. A francia elnyomás alól felszabadult olasz területek sajtójában Kray Pált „Itália megmentője”-ként ünnepelték.

A következő évben a Károly főherceg betegsége miatt megüresedett főparancsnoki posztot kapta a németországi hadszíntéren. Kray azonban nem tudta megismételni előző évi teljesítményét. Az engeni (1800. május 3.), meßkirchi (május 5.) és biberachi (május 8.) vereségek nyomán Ulmig vezette vissza a németországi hadsereget, ahonnan viszont több mint egy hónapig tartotta sakkban ellenfelét, Moreau tábornokot. Végül kénytelen volt feladni Bajorországot és visszavonulni az Inn vonalára, majd július 15-én fegyverszünetet kötni a franciákkal. Krayt végül 1800. augusztus 28-án váltották le meglehetősen megalázó módon. A katonai karrier ezzel véget ért. Utolsó éveiben Kray Pál topolyai kastélyának felépítésével foglalatoskodott.

A táborszernagy a francia háborúk egyik legsikeresebb császári-királyi hadvezére volt, Károly főherceg mellett. Mantova visszafoglalása idején pedig alighanem a leghíresebb magyar. Emlékét késmárki szülőhelyén emléktábla, a bécsi Hadtörténelmi Múzeumban szobor őrzi.

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum gondozásában a közelmúltban egy monográfia is napvilágot látott a táborszernagyról. Lázár Balázs: Krajovai ​és topolyai báró Kray Pál táborszernagy katonai pályája. Budapest, 2013.

Parancsnokság Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Személyügyi Iroda Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Részleg Hadirégészeti Részleg Kiállítás Üzemeltető Részleg Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külföldi Hadisírgondozó Osztály Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály Üzemeltetési Részleg Gazdasági Igazgatóság Logisztikai Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály