BTR–152 az amerikai GMC M2 illetve M3, továbbá a német Hanomag SdKfz 251 sorozat páncélozott féllánctalpas gépkocsijai alapján fejlesztett, első szovjet lövészszállító gépkocsi volt. Tervezését 1949-ben fejezték be a moszkvai ZiSZ-nél, alapját a ZiSZ–151 tehergépkocsi alváza, motorja és teljes felfüggesztése adta. 1950-tól gyártották BTR–152 néven rendszeresítve. Neve páncélozott lövészszállító gépjárművet jelent, jelezve ezzel elsődleges feladatát. Egyéb feladatokra is alkalmazták: mozgó vezetési pontként, önjáró légvédelmi gépágyúként, később sebesültszállítóként, továbbá a lövészcsapatoknál egy raj szállítása mellett aknavetők és páncéltörő ágyúk, tüzérség vontatására. A moszkvai üzem mintegy 15 000 példányt gyártott le, ez a mennyiség mintegy 48 ország haderejében szolgált, beleértve az Egyiptomtól és Szíriától zsákmányolt izraeli gépjárművekig.
A vízhűtéses soros hathengeres benzinüzemű ZiL–123 motor 110 LE-s teljesítménnyel bírt, amely közúton 75 km/h-s legnagyobb sebességet tett lehetővé. Sebességváltója öt előre és egy hátra fokozattal rendelkezett, terepjáráshoz egy fokozatú (felező) terepváltóval volt ellátva. A ZiL–157 alvázak esetében ZiL–137K motorokat alkalmaztak, amelyek teljesítménye csak 107 LE volt és legfeljebb 65 km/h-s sebességet engedett közúton. Üzemanyagtartálya 300 liter befogadására volt alkalmas, amely mennyiséggel 650 km-t tudott megtenni. Számos BTR–152 elöl motorral hajtott csörlődobot, illetve központi légsűrítőt kapott. Előbbit önmentésre, rögtönzött műszaki feladatok ellátására használhatta, míg a légsűrítő az abroncsok sérülése esetén az azokból elszökő levegőt tudta pótolni, illetve terepjáráshoz a talajnak megfelelő keréknyomást lehetett beállítani, közvetlenül a vezetőtérből. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményében lévő BTR–152K is rendelkezik ezekkel a kiegészítőkkel.
A típus első harci alkalmazása 1956 októberében éppen Magyarországon történt, ahol a bevetett szovjet 12. gépesített dandár, a városi harcokban helytelenül alkalmazott, felülről védtelen gépjárművei jelentős veszteségeket szenvedtek. (A magyarok ekkor valószínűleg egyetlen, eredetileg is megrendelt és leszállított BTR–152-vel rendelkeztek Budapesten.) A Magyar Néphadsereg állományában szolgált BTR–152-k mennyiségéről nem lehet végleges adatokat közölni, általában 160-ra becsülik. A hazai alkalmazása elsősorban oktató feladatokban volt jelentős, rendelkeztünk felülről nyitott lövészszállító és parancsnoki, oldalra lenyitható oldalfalú, ZPU–2-vel felszerelt ikergépágyús légvédelmi (BTR–152 és BTR–152D), zárt felépítményes sebesültszállító (BTR–152K) és tüzérségi megfigyelő változattal (BTR–152B). Mint ahogyan a Varsói Szerződés tagállamai, az 1980-es évek elejéig kivontuk a hadrendből. Felváltó típusa a BTR–60 páncélgépkocsi volt.