menu in

Az európai utakon árut kísérő marhapásztorokból a XV. századra alakult ki a XVI-XVII. század legjellemzőbb katonatípusa, a hajdú. Alapvetően három rétegük volt: a zsoldos királyi, végvári hajdúk, a házhelyes hajdúk, akik földjükért tartoztak szolgálattal, valamint a szabad hajdúk, akik zsákmányért harcoltak.

A bemutatott hajdú viselete tipikusnak mondható: tollas kalpag, posztódolmány és sálöv, valamint sárga bőrcsizma. Közelharcban magyar szablyát használt, míg távolharcban rövid csövű kanócos muskétát. A fegyver tűzgyorsasága 1-2 lövés volt percenként, lőtávolsága 30-50 m egyes célpontokra, de zárt rendben harcolók ellen 100-150 m is lehetett. A lőport vállon átvetett palackban, az ólomgolyót, a fojtást és a kenderkanócot az oldalukon tartott tarsolyban tárolták.

Parancsnokság Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Személyügyi Iroda Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Részleg Hadirégészeti Részleg Kiállítás Üzemeltető Részleg Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külföldi Hadisírgondozó Osztály Kutató és Ügyfélszolgálati Osztály Üzemeltetési Részleg Gazdasági Igazgatóság Logisztikai Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály