menu in

1552. szeptember 9-én kezdődött a magyar hadtörténet egyik legdicsőbb, magyar győzelemmel záródó ostroma. Az 1526-os mohácsi vereség nem csupán katonai szempontból volt súlyos csapás a Magyar Királyság számára. II. Lajos utód nélkül halt meg, a cseh és magyar rendek Habsburg Ferdinándot választották utódául, akit azonban a magyar nemesek közül nem mindenki támogatott. Trónviszály következett: a katolikus nemesség Ferdinándot, míg a protestánsok Szapolyai Jánost akarták inkább a magyar trónon látni. Ez a kritikus helyzet polgárháborúban csúcsosodott ki, ami kedvezett a terjeszkedő Oszmán Birodalomnak. Bár az 1538-as Váradi béke Ferdinándnak ígérte a magyar trónt Szapolyai halála esetén, azt fia, János Zsigmond születésekor megszegte, ami miatt Ferdinánd megostromolta Buda várát. Szapolyai hívei szultáni segítséggel visszaverték az ostromlókat, majd az oszmánok csellel elfoglalták a várat, amit ezután 1686-ig birtokoltak. Az ország három részre szakadt: a nyugati, úgynevezett „királyi Magyarország” (hivatalosan továbbra is Magyar Királyság) Habsburg Ferdinánd birtokolta, a középső országrész a törökök által megszállt hódoltsági terület, míg a „Keleti Magyar Királyságot” vagyis Erdélyt névleg János Zsigmond uralta, a politikai hatalom azonban Fráter György kezében volt.

Több kísérlet is volt az ország egyesítésére az ország egyesítésre, a legjelentősebb 1551-ben történt, amikor Habsburg Ferdinánd számára Fráter György felajánlotta Erdélyt. Júniusban mintegy 7000 zsoldos érkezett Erdélybe Giovanni Battista Castaldo vezetésével, ami miatt Szapolyai János özvegye, Izabella királyné lemondott a trónigényről, így Erdély Ferdinánd ölébe hullott. Később Fráter György saját politikai manővereinek áldozata lett, Ferdinánd tudtával Castaldo zsoldosai megölték.

Az 1552-es magyarországi török hadjárat ennek megtorlására indult. A másik indok az előző évi török sikerek voltak: 1543-ban Pécs, Fehérvár, Esztergom, Vác, Nógrád, és Szeged végvárait sikerült elfoglalniuk, valamint Fráter György sikeres ellenállása Erdélyben véget vetett az 1547-es Drinápolyi békének. Szulejmán szultán legfőbb célja az volt, hogy elvágja az összeköttetést a Magyar Királyság és Erdély között, valamint közelebb jutni a Felső-Magyarországhoz és a gazdag bányavárosokhoz. Egernek kulcsfontosságú szerepe volt Ferdinánd számára is, akinek hadiútja Felső-Magyarországon keresztül erre vezetett Erdély irányában. Ha a töröknek sikerül elfoglalnia Egert, úgy megnyílhat az út észak felé.
A hadjárat Kara Ahmed pasa főparancsnokságával indult, melynek során többek közt Temesvárt, Veszprémet, Lippát és Szolnokot is elfoglalta, ahonnan Eger irányába vette útját. Szeptember 9-re a körülbelül a mintegy 40000 fős támadó sereg megérkezett a várhoz, ami ekkorra felkészülten várta a veszedelmet.

A 13. században épült, eredetileg püspöki lovagvárként szolgáló vár a 16. századra elavultnak számított, az ágyútűz ellen szinte védhetetlen volt. Korszerűsítése az 1540-es években kezdődött Alessandro da Vedanó itáliai hadmérnök vezetésével, munkájának hála a tüzérséggel szemben is ellenállóvá vált.

A vár védelmének megszervezését, a várkapitányságot Dobó István látta el, akinek első feladata Eger városának felégetése volt, hogy a felvonuló oszmán sereg se élelmet, sem pedig védelmet ne lelhessen benne. A várban (nagyjából fél évre elegendő élelemmel) 1094 fő kiképzett katona és 824 fő önkéntes állomásozott, soraikban jelentős számban akadtak nők is. A védelemről nem csupán az ekkor megerősített falak, hanem a 24 darab ágyú gondoskodott, mely mellé mintegy 400 kisebb lőfegyver társult. Mindezek mellett emlékezetünk szerves részévé vált a támadókat forró vízzel, szurokkal és kövekkel visszaszorító egri nők és férfiak képe.
Október 17-re a kimerült támadók kénytelenek voltak felhagyni az ostrommal, akik a hadakozás idejének lejárta, a betegségek, és készleteik kimerültsége miatt elvonultak a vár alól.

A 38 napig tartó ostrom során a nagyjából 2000 fős védősereg sikeresen ellenállt a jelentős túlerőben lévő támadóknak, akik közül mintegy ötszázan adták életüket a vár védelmében. A felső-magyarországi bányavárosok megmenekültek és 1596-ig sikerült megállítani a további oszmán hódításokat a térségben.

A hősies védők története ma is népszerű köszönhetően Gárdonyi Géza nagysikerű regényének, az 1901-ben megjelent Egri csillagoknak, amit tetézett az abból készült 1968-as film Sinkovits Imre főszereplésével.

Parancsnokság Parancsnok helyettes Parancsnok Tudományos helyettes Parancsnoki Titkárság Személyügyi Iroda Jogi és Igazgatási Osztály Törzsosztály Hadtörténeti Kutató Intézet Hadtörténeti Kutató Osztály Szerkesztőség Hadtörténeti Múzeum Tárgyi Gyűjteményi Osztály Dokumentációs Osztály Múzeumpedagógiai Osztály Haditechnikai Gyűjtemény és Nyilvántartó Osztály Kiállítás Üzemeltető Osztály Hadtörténelmi Levéltár és Térképtár Bécsi Kirendeltség Hadtörténelmi Levéltár Hadtörténeti Térképtár Hadtörténeti Könyvtár Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztály Külhoni Hadisírgondozó Osztály Pályázati Monitoring Osztály Gazdasági Igazgatóság Gazdasági Osztály Pénzügyi Részleg Központi Irattár Nyilvántartó Osztály Irattári Osztály Igazolási és Ügyfélszolgálati Osztály