Az I. világháború története iránt érdeklődők Froreich-Szabó Ernő altábornagy, a m. kir. 5. honvéd lovashadosztály parancsnokának nevét leginkább az osztrák–magyar tábornoki kar első hősi halottjaként ismerik. Halála a galíciai Gorodoknál indított, végül tragikus veszteséggel záruló lovasrohamot követő eseményekhez kapcsolódik. Halálának körülményei évtizedekig viták, vizsgálatok kereszttüzében álltak, még az öngyilkosság lehetőségét is felvetették. A közelmúlt kutatásai szerint az öngyilkosság ugyan kizárható, de az, hogy az altábornagy hősi halálát okozó lövedék honnét, saját vagy ellenséges oldalról érkezett-e ma már kideríthetetlen. Annyi azonban bizonyos, hogy csapatai súlyos vesztesége, és közvetetten bár, de saját hősi halála is vélhetően hibás helyzetértékelésének, döntésének a következménye.
Froreich-(Szabó) Ernő a csehországi Hohenelbe településen, Ernst Froreich néven született. A cs. és kir. adófelügyelő fia 1873-ban döntött a katonatiszti pályafutás mellett. Ebben az évben vették fel a bécsújhelyi Katonai Akadémiára, amelyet 1877-ben sikeresen, „igen jó” eredménnyel fejezett be, 1877. szept. 1-jén avatták hadnaggyá, és a cs. és kir. 1. dragonyosezred szakaszparancsnoka lett. Ugyanitt kapta főhadnagyi előléptetését is 1882. máj. 1-jén. 1883. jan. 16-ától a szolgálat Prágába szólította, ahol a cs. és kir. IX. hadtest parancsnokának hadsegéde lett. 1884 októberétől fizetés nélküli szabadságot kapott, amit 1886 áprilisáig időről-időre hosszabbítottak. Közben, 1884. nov. 9-én Keresztszeghy-Szabó Kálmán ügyvéd adoptálta, ekkortól használta a nevét Froreich-Szabó alakban. 1886. szept. 1-jétől a cs. és kir. hadsereg tartalékállományába helyezték, majd 1887. dec. 12-én áthelyezték a m. kir. Honvédség tartalékállományába. 1888. máj. 1-jétől azonban visszatért a szolgálatba, a m. kir. 10. honvéd huszárezredben kapott beosztást mint próbaszoláglatos. Végül 1889. febr. 1-jétől ismét tényleges állományban, a 10. honvéd huszárezredben századparancsnoki beosztást kapott. 1889. nov. 1-jétől pedig II. osztályú századosként szolgált ugyanitt. Egy esztendővel később, 1890. nov. 1-jén léptetették elő I. osztályú századossá. 1896. júl. 11-én a m. kir. szegedi 3. honvéd huszárezred állományába helyezik, ahol előbb osztályparancsnoknak nevezik ki, majd a lovasdandár-tisztiiskola parancsnoka lett. 1897. nov. 1-jétől őrnagyi rendfokozatban szolgál ugyanitt. Az alezredesi előléptetését is Szegeden kapja 1901. máj. 1-jén. 1902. febr. 20-ától lett a m. kir. pápai 7. honvéd huszárezred parancsnoka, 1904. nov. 11-jétől már ezredesi rendfokozatban. 1909. júl. 16-ától Budapestre helyezik, ahol a m. kir. 2. honvéd lovasdandár parancsnokságát bízzák rá, majd 1910. nov. 1-jén a beosztáshoz járó vezérőrnagyi előléptetést is megkapja. 1911. nov. 3-án, miután az említett örökbefogadási viszonyt megszüntette nevét a továbbiakban Froreich Ernő alakban használta. A m. kir. 5. honvéd lovashadosztály parancsnokságát még az I. világháború kitörése előtt, 1913. márc. 1-jén veszi át. 1913. nov. 1-jén a határozott fellépésű, katonás és tapintatosként jellemzett vezérőrnagy altábornaggyá lép elő. A világháború kitörésekor hadosztályával az orosz hadszíntérre kerül, ahol a galíciai harcok során, 1914. aug. 18-án Satanówban hősi halált halt. Temetésére másnap a közeli Grzymalów katolikus temetőjében került sor. Pályafutása során több hazai kitüntetésben is részesült, amelyekből a legmagasabb az Osztrák Császári Vaskorona Rend III. osztálya volt, amelyet az uralkodó „…mint ezredparancsnoknak a csapatvezetésben tanúsított különösen buzgó és sikeres működése elismeréséül…” indoklással adományozott számára. Háborús kitüntetéssel nem rendelkezett, ugyan halála után az Osztrák Császári Lipót lovagkeresztje kitüntetésre javaslatba hozták, de végül nem kapta meg.
