Anton Johann Haus 1851-ben született az ausztriai Tolmeinben (ma Szlovénia, Tolmin). Német eredetű felmenői még Mária Terézia idején települtek erre a vidékre. Ö volt az osztrák–magyar haditengerészet első polgári származású parancsnoka, egyben Tegetthoff után a haditengerészet történetének második leghíresebb alakja. Haus, a haditengerésztisztek legtöbbjével ellentétben nem a Haditengerészeti Akadémiát végezte el, hanem a gimnázium nyolc osztályát, és érettségi után jelentkezett a haditengerészetbe 1869-ben. Szíve szerint ugyan egyetemre ment volna, mert a természettudomány vonzotta, de mivel apja halála után családja elszegényedett, saját lábára kellett állnia.
Két évnyi képzés után tengerészkadét lett, majd újabb két év elteltével 1873-ban megkapta tiszti (sorhajózászlósi) kinevezését. 1875-ben elvégezte a tüzértiszti tanfolyamot. 1882-ben sorhajóhadnaggyá léptették elő, 1883-ban pedig torpedótiszti tanfolyamot végzett. Az első önálló parancsnoki beosztását 1885-ben kapta a XVI számú torpedónaszádon. 1886 szeptemberében a Haditengerészeti Akadémia oktatója lett, 1891-ben megjelent óceanográfiáról írt könyve. 1887-ben feleségül vette unokatestvérét, Anna Trenzet. Négy fiuk közül kettő érte meg a felnőttkort. 1890-1892 között a SAIDA korvetten megkerülte a Földet az úton részt vevő kadétok felügyelő tanáraként. 1895-ben a TEGETTHOFF kazamatahajó első tisztje lett. 1897-ben kinevezték az ALPHA torpdó-iskolahajó parancsnokává. 1900-ban a DONAU fregatt parancsnokaként földkörüli útra indult, de 1901-ben Japánban át kellett vennie a távol-keleti vizekent tartózkodó MARIA THERESIA páncélos cirkáló parancsnokságát.
A Távol-Keletről való hazatérését követően a közös Hadügyminisztérium tengerészeti osztályán szolgált adminisztratív pozíciókban. 1905-ben ellentengernaggyá léptették elő. A haditengerészetért rajongó trónörökös, Ferenc Ferdinánd azt tervezte, hogy trónra léptét követően önálló Haditengerészeti Minisztériumot hoz létre, a közös minisztériumok számát négyre emelve. Reformjai első lépéseként 1912-ben sugallmazta a flottafelügyelői pozíció létrehozását. Háború esetén a flottafelügyelő vette volna át az operatív flotta parancsnokságát. A haditengerészet idős, és bizonyos pénzügyi manőverek miatt kompromittálódott parancsnoka, Rudolf von Montecuccoli tengernagy kénytelen volt jó képet vágni a dologhoz. Ferenc Ferdinánd kiszemeltje Haus altengernagy volt, akit végül 1912 júliusában neveztek ki flottafelügyelőnek. 1913 februárjában Montecuccoli nyugállományba vonult. Ferenc Ferdinánd azt szerette volna, hogy Haust csak a haditengerészet parancsnokává nevezzék ki, míg a tengerészeti osztály élére más jelöltje volt. Az uralkodó azonban keresztülhúzta a számítását, és a hagyományoknak megfelelően Haust a haditengerészet parancsnoka mellett a tengerészeti osztály főnökévé is kinevezte.
Haust kinevezése után 1913 májusában tengernaggyá léptették elő. Két fontos feladat várt rá: a második dreadnought-osztály költségeinek a megszavaztatása, valamint a hármas szövetség haditengerészeti egyezményének tető alá hozása. Az új csatahajók ügyében 1913 októberében sikerült a magyar politikusokkal megegyeznie, a 24.500 tonnás csatahajók költségeit a delegációk 1914 tavaszán fogadták el. A háború kitörése után az egész programot törölték. 1912 végén, a hármas szövetség megújításakor az olaszok felvetették egy haditengerészeti egyezmény megkötését. A tárgyalásokat 1913 nyarán Bécsben folytatták. Haus ezeken gyomorműtétje miatt nem tudott részt venni. Az egyezményben abban állapodtak meg, hogy egy nagy európai háború esetén az egyesített olasz – osztrák–magyar flotta támadó hadműveleteket hajt végre a francia flotta ellen. Haus 1913 decemberében egy svájci szállodában titokban találkozott az olasz haditengerészet vezérkari főnökével, Paolo Thaon di Revellel az egyezmény részleteit átbeszélni. Az egyesített flotta parancsnokának 1914-re Haust választották.
1914. augusztus 2-án Olaszország bejelentette semlegességét, így az osztrák–magyar haditengerészetnek egyedül kellett szembenéznie a jelentős túlerőben lévő francia flottával. Ebben a helyzetben csak a saját partok védelme jöhetett szóba. A németek augusztus eleje óta követelték, hogy az osztrák–magyar flotta, vagy egy része hajózzon át a török vizekre. Haus ezt határozottan visszautasította, rámutatva, hogy ebben az esetben Olaszország azonnal megtámadná a Monarchiát. Az Adriára behatoló franciák ellen sem futott ki, mivel a flottát érintetlenül meg akarta őrizni az olasz hadba lépés esetére. A nagy csatahajók bevetése tekintetében óvatos politikát folytatott, de olasz kollégája, Thaon di Revell is hasonló nézeteket képviselt.
1915. május 23-án bekövetkezett, amit Haus a háború kezdete óta várt: Olaszország hadat üzent a Monarchiának. Az előzetes terveknek megfelelően a hadüzenetet követően szinte a teljes osztrák–magyar flotta kifutott, Haus vezetésével, és 24-én hajnalban Anconát, valamint a keleti part közlekedési csomópontjait lőtte. A nyár során az olasz flotta megpróbálkozott dalmát szigetek elleni támadással, de miután osztrák–magyar és német tengeralattjárók elsüllyesztették két páncélos cirkálójukat, felhagytak ezzel. Ekkor lényegében patthelyzet alakult ki, a Monarchia flottája nem akarta elhagyni az Adriát, míg az antant nehéz egységei nem akartak bemenni oda. Az adriai háborút a továbbiakban a könnyű, gyors erők összecsapásai, valamint a tengeralattjáró-hadviselés jellemezte.
1916 májusában Haus megkapta az ekkor létesített vezértengernagyi (Großadmiral) rendfokozatot, rajta kívül ezt csak az uralkodóház egyes tagjai viselték. Az új uralkodó, IV. (I.) Károly trónra lépte után a hadvezetésben számos személycserét hajtott végre. Valószínűleg tervei közt szerepelt az idős és beteges Haus nyugdíjazása is. Erre azonban végül nem került sor. A Monarchiában Haus volt a németek által bevezetni kívánt korlátlan tengeralattjáró-hadviselés legnagyobb híve. 1917. január végén elkísérte Károlyt Plessbe, a németekkel erről folytatott tárgyalásokra. Itt végül Károly beleegyezett, hogy a Monarchia is csatlakozik a február 1-jével meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-hadviseléshez. A polai flottabázisra való visszaútján Haus a fűtetlen vasúti kocsiban megfázott, és február elején zászlóshajóján, a VIRIBUS UNITIS-en tüdőgyulladásban elhunyt. Utóda Maximilian Njegovan tengernagy lett.