Románia 1918. november 9-én hadat üzent Németországnak. A november 13-i belgrádi konvencióba foglalt demarkációs vonal Marosvásárhelytől a Maros mentén húzódott. Franchet ďEsperay tábornok, a francia Keleti Hadsereg főparancsnoka november 16-án engedélyezte a felzárkózást a Marosra a román hadseregnek. December 2-án azonban az – megszegve a belgrádi konvenciót – bevonult Marosvásárhelyre. Henri Berthelot tábornok, a francia Dunai Hadsereg parancsnoka, az Antant bukaresti katonai misszióvezetője (Clemenceau francia miniszterelnök, a Békekonferencia elnöke december 2-i távirata alapján) 12-én engedélyezte a Maros-vonal átlépését. Az Antant budapesti katonai misszióvezetője, Fernand Vix alezredes december 8-án közölte: „...Románia elismertetett mint az entente szövetséges hatalma, és hadserege részt vesz a fegyverszüneti szerződésben megállapított területek megszállásában.”
A román hadsereg 1918. október végétől felvonult a Kárpátok hágóiba. December elejére megszállta a Székelyföldet. A magyar csapatok azzal a paranccsal, hogy kerüljék az összeütközést, Kolozsvár–Torda–Nagyenyed–Gyulafehérvár térségébe vonultak vissza. A román hadsereg karácsonyig felzárkózott, majd 1919. január 13-án Zsibónál és Bánffyhunyadnál áttörve, 17-én elérte Máramarossziget–Déva, 22-én Csucsa körzetét. Máramarosszigetnél megállt, mivel ukrán szabadcsapatokkal került szembe.
Kratochvil Károly ezredes, az erdélyi katonai kerület parancsnoka január 14-én, saját felelősségére, harcba bocsátkozott. Az általa vezetett Székely hadosztály Erdélyben, illetve a Partiumban egészen április végéig folytatta az ellenállást. Berthelot tábornok 1919. április 16-án (hatáskörét túllépve) engedélyezte, hogy Gheorghe Mărdărescu hadosztálytábornok, az erdélyi román hadsereg április 12-én kinevezett új parancsnoka a március 20-i, harmadik Vix-jegyzékben kijelölt semleges zónáig (közelítőleg a későbbi trianoni határig) nyomuljon előre. A Székely hadosztály ellenállt, de vissza kellett vonulnia, s 26-án letette a fegyvert. 20-án a románok elérték Szatmárnémeti–Nagykároly–Nagyvárad körzetét. A román vezérkar 21-én engedélyt kért a továbbhaladásra a békekonferenciától, ám be sem várva a választ, betört az Alföldre, s 23-án elérte Debrecent, 24-én Csapot. Böhm Vilmos, az időközben kikiáltott Magyarországi Tanácsköztársaság Keleti Hadseregének parancsnoka április 27-én elrendelte a visszavonulást. A románok 30-án Tiszafüred és Szolnok kivételével mindenütt elérték a Tiszát. A két hídfőt a Vörös Hadsereg május 2-án ürítette ki. Július közepéig a Tisza maradt a frontvonal.
A július 20-i magyar támadás összeomlását követően, 29-étől a román hadsereg átkelt a Tiszán. Mărdărescu Budapest elfoglalását sürgette. Miután augusztus 1-jén a magyar alakulatokat értesítették a tanácskormányt váltó Peidl-kormány fegyverszüneti kérelméről, a Vörös Hadsereg széthullott. Noha Clemenceau augusztus 3-án utasította a románokat a megállásra, Mărdărescu parancsára aznap bevonultak Budapestre.
Augusztus 5-én északon elfoglalták Miskolcot, 9-én Salgótarjánt, s 10-éig elérték a csehszlovák vonalakat. A Cegléd–Abony–Kecskemét körzetében ellenálló, elszigetelt vörös csapatokat 8-ára számolták fel. 20-án behatoltak a Bácskába, s 22-én elérve a szerb vonalakat, megálltak.
A főerők Budáról tovább haladtak nyugatnak. 13-án bevonultak Székesfehérvárra, 16-án Veszprémbe, 20-án Győrbe. A Dunántúl szívében azonban új ellenféllel találták magukat szembe: a Nemzeti Hadsereggel. Augusztus 23-án (a békekonferencia nyomására) a román hadsereg megállt. Moson, Sopron, Tolna és Vas vármegye teljesen, Baranya, Fejér, Győr, Somogy, Veszprém és Zala vármegye részben mentes maradt a román megszállástól. A Tiszántúl egészén román polgári közigazgatást építettek ki, a többi megszállt területen katonai közigazgatást vezettek be.
A trianoni diktátumban meghagyott területek kiürítése 1919. szeptember 23-tól 1920. március 30-ig három szakasz 11 ütemében történt. A románokat a Nemzeti Hadsereg 5 km távolsággal követhette. Az első szakaszban a Dunántúlt ürítették ki. A második szakasz november 12-én kezdődött. Budapestre a Nemzeti Hadsereg, élén Horthy Miklós altengernagy fővezérrel, 16-án vonult be. Megindult Észak-Magyarország és a Duna–Tisza köze kiürítése is. A harmadik szakaszra várni kellett: a Békekonferenciának el kellett fogadtatnia Bukaresttel, hogy nem tarthatja meg a Tiszántúl egészét. Az 1920. február 24-én kezdődött kiürítés során a Nemzeti Hadsereg 24 órával követve a románokat, március 10-én bevonult Nyíregyházára, 11-én Debrecenbe. 30-ára a magyar csapatok felzárkóztak a (majdani) trianoni határra. A francia csapatok is elhagyták Magyarországot: március 1-jén kiürítették Szegedet.
A román hadsereg magával vitte többek között a MÁV 1292 mozdonyát, 2006 személy- és 32.154 teherkocsiját, a gyáripar mintegy 8000 gépét, valamint 37.756 kocsirakomány árut. A Nemzeti Múzeum kincseinek elszállítását október 5-én Harry Hill Bandholtz vezérőrnagy, az USA budapesti katonai képviselője személyes fellépésével akadályozta meg.
Kronológia:
1918. november 13. A román hadsereg átlépi a történelmi magyar határt.
1919. április 17. A román hadsereg támadásba megy át a partiumi arcvonalon.
1919. április 30. A román hadsereg felzárkózik a Tiszára. Munkács alatt ütközetet vív a csehszlovák hadsereggel.
1919. augusztus 3. A román hadsereg bevonul Budapestre.
1919. augusztus 23. A román hadsereg leállítja előrenyomulását a Dunántúlon.
1919. november 16. A Nemzeti Hadsereg bevonul Budapestre.
1920. február 24. A román hadsereg megkezdi a Tiszántúl kiürítését.
1920. március 30. A Nemzeti Hadsereg mindenütt felzárkózik a (majdani) trianoni határra.
Román katonák az Országház előtt