Vagyonos nemesi származású, apja Temesvár polgármestereként kapott nemességet. 1848-ban 28 éves volt, megjárta a nemesi testőrséget, 1847-ben főhadnagyként lépett ki a császári-királyi hadsereg kötelékéből. Ez év tavaszán a lahore-i szultán hívta meg hadseregének megszervezésére. Klapka a havasok lábánál fekvő Kudzsir településen készült a nagy útra, amikor a forradalom ügye és Batthyány Lajos gróf Pestre szólította, ahol megkapta első feladatát: biztosítania kellett az erdélyi magyarság hűségét az átalakulásokhoz.
Ezek után a veszprémi 6. honvédzászlóalj századosa lett, ahonnan a képességeinek talán leginkább megfelelő beosztásba, a tábori karhoz vezényelték. Szeptember végén került először Komárom erődjébe, aminek legénységét Latour gróf hadügyminiszter felszólítása ellenére sikerült a magyar oldalon tartania, ez a siker hozta meg számára az őrnagyi kinevezést.
A schwechati csatavesztést követően kinevezték a bánsági hadtest táborkari főnökévé. A tomasováci szerb állások elleni sikeres támadás terveit Klapka készítette el és Damjanich János hajtotta végre. A hadügyminisztérium táborkari osztályának vezetőjeként Vetter Antal tábornokkal közösen dolgozta ki Pest és Buda 1849. január eleji kiürítését és a január 2-ai általános hadműveleti tervet. Mészáros Lázár hadügyminiszter kassai veresége után gyakorlati tudását is bemutathatta a bodrogkeresztúri ütközetben, immáron a felső-tiszai hadtest parancsnokaként, ezredesi rendfokozatban. Győzelmével - és Görgei manőverével - az osztrák fél talán legnagyobb tudású katonáját, Schlik altábornagyot sikerült felettébb kellemetlen helyzetbe hoznia.
Az emlékezetes és feszült tiszafüredi események következtében 1849. március 28-án a tábornokká előléptetett Klapka lett a hadsereg ideiglenes táborkari főnöke, míg Görgei Artúr az ideiglenes fővezér. A hadjárat „kitűnő, szinte költőien szép” haditervét Klapka készítette el. A megvalósítás során megnyilvánultak hiányosságai is – az I. hadtest parancsnokaként április 4-én Tápióbicskénél óvatlannak, míg két nappal később Isaszegnél túlságosan is óvatosnak bizonyult –, de Damjanich és Görgei erélyes fellépésének köszönhetően az ütközeteket sikerült megfordítani. A hadjárat talán legnagyobb győzelmét hozó nagysallói csatában már Klapka is kulcsszerepet játszott.
Komárom felszabadítását követően ideiglenesen Klapka helyettesítette Görgeit a hadügyminiszteri tárca élén, és Debrecenben dolgozta ki az új hadműveleti tervet. Ezúttal a védekezésre helyezte volna a hangsúlyt, azonban az ismert forgatókönyv alapján a magyar csapatokat Dembinski fővezérsége alá és Szeged–Arad térségébe parancsolták. Klapka az erőd parancsnokaként Komáromban maradt. Az erőd olyan erőt képviselt a fegyverletételt követően is, amivel az osztrák hadvezetésnek számolnia kellett. Ezt Klapka több kitöréssel, sőt az ostromzár ideiglenes szétzúzásával nyomatékosította. A nemrégiben kiépített erődrendszer épsége többet ért az osztrákoknak, mint a revans vágya. Klapka jól játszott a kezében lévő kártyákkal és megfogadta Görgei sorok közé rejtett tanácsát is: „Fontold meg, hogy mit lehet tenned – és mit kell.” 1849 októberében Komárom és Pétervárad legénysége élhetett a szabad eltávozás és az amnesztia lehetőségével, a szabadságharc bukását követően Klapka György emigrációba vonult.