Ivan Fjodorovics Paszkevics
Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagy 1782. május 19-én született Poltavában. Tanulmányait a szentpétervári hadapródiskolában végezte. 1800-ban hadnagyként és cári szárnysegédként kezdte meg katonai szolgálatát a preobrazsenszkiji ezredben, kitüntette magát az 1806-1809. évi moldvai harcokban, Brăilánál meg is sebesült. Vitézsége jutalmául századosból ezredessé léptették elő. 1810-ben vezérőrnagy, 1811-ben az orjoli gyalogezred parancsnoka, s dandárparancsnok volt. Az 1812. évi Napóleon elleni hadjáratban részt vett a szmolenszki és a borogyinói csatákban s több kisebb ütközetben, majd egy ideig a VII. hadtest megbízott parancsnoka volt. Az 1813. évi hadjáratban kitüntette magát Dohnánál és Lipcsénél, az utóbbi csata után altábornaggyá léptették elő. 1814-ben a 2. gránátos dandár parancsnokaként vett részt a franciaországi hadjáratban. A hadműveletek végeztével visszatért Oroszországba, s kinevezték a gránátos hadtest parancsnokává.
1826-ban kitüntette magát a perzsiai hadjáratban, s rövidesen kinevezték a kaukázusi hadsereg parancsnokává. Több győztes ütközet után 1827. októberében elfoglalta Jerevánt, s 1828. februárjában békekötésre kényszerítette a perzsa sahot. Győzelmeiért megkapta a Jereván grófja címet. 1828 nyarától az ázsiai orosz csapatok parancsnokaként harcolt az orosz-török háborúban, bevette Karsz erődjét és Erzerumot, s több csatában megverte a török hadsereget.
1830-ban a kaukázusi törzsek ellen harcolt, 1831. június 11-én kinevezték a lengyelországi orosz hadsereg főparancsnokává, augusztus elején már Varsó alatt állt csapataival, s szeptember 8-án elfoglalta a fővárost, majd október elejére teljesen elfojtotta a szabadságharcot. Győzelmeiért megkapta a Varsó hercege címet, s I. Miklós cár Lengyelország helytartójává nevezte ki. Miklós cárhoz szoros, baráti viszony fűzte, hiszen a cár az ő parancsnoksága alatt kezdte meg katonai szolgálatát, ezért Paszkevicset csak „atyai parancsnokomnak” nevezte.
A magyarországi hadjáratban túlzottan óvatos hadvezérnek bizonyult, s Haynauval való rivalizálása akadályozta a szövetségesek egyeztetett fellépését. I. Ferenc József 1849. augusztus 22-én a Katonai Mária Terézia rend nagykeresztjével tüntette ki, 1850-ben pedig cs. kir. altábornaggyá és a magyar legénységű 37. gyalogezred tulajdonosává nevezte ki.
1854 áprilisától a dunai orosz hadsereg fővezére volt, de Szilisztria sikertelen ostrománál zúzódást szenvedett, s kénytelen volt elhagyni a hadsereget. 1856. február 18-án Varsóban halt meg.
Kép: Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagy